A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

RÉGÉSZET - RINGER István: Beszámoló a sátoraljaújhelyi vár régészeti feltárásának első éveiről (2007-2011)

196 Ringer István későbbi leírás is. Ezek szerint akkor még állt a vár egyik tornyának 3,5 ölnyi magas, 35-40 lépés hosszú, C alakú rommaradványa, mely alatt, észak felé egy földalatti üreg nyílt. A hegy gerincén, északnyugati irányban mintegy 300 lépésnyire egy másik falrész állt. Ezeket a maradványokat 1865-ben a helyszínen állomásozó katonák lőgyakorlat során romba döntötték. Az 1890-es évek végén a Várhegy északnyugati végén még látható volt egy 2-3 köbméternyi falrész. A vár területén a 19. század végén amatőr régészek, „kincskeresők" tevékenykedtek. A Vasárnapi Újság arról számolt be, hogy hétvégenként helyi gyáripari munkások végeztek ásatásokat. A beszámoló szerint ekkor még látható volt a vár ciszternája. A várról 1904-ben Soós Elemér hadmérnök készített alaprajzot és rekonstrukciós rajzot (BOROVSZKY é.n., 352), melyet a szakmai közvélemény pontatlannak és a fantázia szüleményének tart (KOVÁTS 2001, 438). Soós ugyanakkor még láthatott részlegesen megmaradt alapfalakat, ezért az általa készített, Zemplén Vármegye Monográfiájában közölt alaprajzot (BOROVSZKY é.n., 352) nem kell feltétlenül elvetnünk. Ezt látszanak alátámasztani a megkezdett régészeti kutatások első eredményei is. A II. világháború idején a Várhegyen és környékén intenzív harcok dúltak. 1944-ben a Várhegyre nyomuló románokat a magyar katonák több mint 10 esetben verték vissza (KOVÁTS 2008, 429). Az intenzív harcok nyomait a geodéziai mérés során is azonosítottuk. A keleti és északi oldalon, a város felé néző, középkori eredetű sáncba bevágva kisebb négyzet alakú mélyedéseket, vélhetően géppuskafészkeket, lőállásokat dokumentáltunk. A régészeti feltárás során, a legfelső, humuszos rétegből világháborús emlékek — repeszgránát töredékek, lőszerhüvelyek, pisztolyalkatrészek — kerültek napvilágra. A lelőhelyen elsőként Nováki Gyula végzett terepbejárást 1986-ban, s készített ugyanekkor szintvonalas felmérést (HOM RégAd, 193986. 166. dob). A lelőhely Kulturális Örökségvédelmi Hivatal által elindított védési eljárása 2009-ben zárult le, ennek eredményeként a Várhegy fokozottan védett régészeti lelőhely lett (NAGY-RINGER 2009, 20-21). A vár tervszerű régészeti kutatása, melyet a Nemzeti Kulturális Alap Műemléki és Régészeti Kollégiumának évenkénti támogatásban részesít, 2007-ben indult meg Sátoraljaújhely Város Önkormányzata és a Magyar Nemzeti Múzeum Rákóczi Múzeuma közötti megállapodás alapján. Az első évben sor került a Várhegy erősen erdősült területének kitisztítására, terepbejárására és légi felvételek készítésére. Ugyanekkor végeztük el a lelőhely régészeti-geodéziai felmérését, részleges geoelektromos vizsgálatát, s ezek térinformatikai értékelését (RlNGER-SzÖRÉNYI 2008, 160-165; RINGER 2010,17-23).

1 Mindezek után, 2008 nyarán indult meg a másfél-két évtizedesre tervezett régészeti feltárás. Az alábbiakban az eddig lezárt 4 ásatási szezon legfontosabb eredményeit és megfigyeléseit összegezzük (RINGER 2011). A régészeti feltárást a Várhegy platójának délkeleti zónájában kezdtük meg, ahol a terepalakulatok alapján épületmaradványokat sejtettünk. Az eredetileg szelvényrendszerben megkutatott területen egy több elemből álló, a platót nyugat-keleti irányban keresztülszelő épületegyüttes maradványait tártuk fel részlegesen. A szelvények falának elbontásával két helyiséget tisztítottunk ki a legutolsó használt járószintig. A harmadik, még csak részben kutatott keleti helyiség feltárása a következő év feladata lesz. A helyiségsor középső eleme egy 6 x 6 m belvilágú, 3 irányból is megközelíthető tér volt, mely minden bizonnyal a plató északi oldalán lévő várkert, valamint a déli 1 A geodéziai felmérést és térinformatikai értékelést a miskolci Herman Ottó Múzeum régésze, Szörényi Gábor András végezte. A geofizikai vizsgálatot a Miskolci Egyetem Geofizikai Tanszékének munkatársai folytatták, Hursán László irányításával.