A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)
RÉGÉSZET - SIMON László: Római császárkori lándzsa a miskolci Avasról.
184 Simon László D) Miskolc, Rendező pályaudvar, 1950 (5. kép D) Késő római korra datálható pecsételt díszű korongolt edénytöredékek, sötétszürke korongolt kerámia, hullámvonaldíszes barna kihajló peremű csupor töredékei kerültek múzeumba innen. A pecsételt díszű edénytöredékek párhuzamait pannóniai római temetőből (Szőny), a nógrádverőcei római erődből, valamint 3-4. századi germán (kvád, vandál) lelőhelyekről ismerjük (K. VÉGH 1975,73-74, 90). E) Miskolc, Fűtőház (5. kép E) Szürke kis méretű, durva csupor került elő (K. VÉGH 1975, 73). F) Miskolc, Tiszai pályaudvar, 1911 (5. kép F) Szürke, finoman iszapolt agyagból készült füles bögrét ismerünk e helyről, párhuzamai az alföldi késő szarmata anyagban találhatók meg (K. VÉGH 1975, 73, 89). Jelenlegi ismereteink szerint összesen tehát 6 császárkori település jöhet szóba az avasi lándzsahegy használójának lakóhelyeként. E lelőhelyek régészeti emlékeinek vizsgálatából kiderül, hogy a Miskolc, Rendező-pályaudvar lelőhelyen, valamint Miskolc, Sötétkapu (és környéke) lelőhelyen feltárt kerámia mutat hasonlóságot, kapcsolatot más területek császárkori germán településeinek anyagával. A többi lelőhelyek leletanyaga azonban igen csekély mennyiségű, csupán néhány edénytöredék, így e megállapításból messzebb vezető történeti következtetést levonni nem lehet. Az említett császárkori településekhez tartozó temetők helyét nem ismerjük. A hejőcsaba-ruzsinfarki kelta és honfoglalás kori (Lásd a 10. pontot), valamint a Mélyútról ismert 11. századi temetőrészietet (Lásd a 4. pontot) kivéve csak az avasi református templom környékén és a Marjalaki Kiss Lajos által a Szent György kápolnával kapcsolatba hozott templomkörüli temetőként azonosított, kísérő leletek hiányában azonban korszakhoz nem kapcsolható csontvázas temetőről tudunk az Avas területéről. Elvileg feltételezhetjük, hogy lándzsahegyünk e bolygatott temetőből származik, a lelet múzeumba kerülésének időpontja (1926/1927) némiképp megalapozhatja hipotézisünk létjogosultságát. A hasonló, germán környezetben előkerült császárkori lándzsahegyek jó része hamvasztásos rítusú temetőből származik, s ezzel a temetkezési móddal kell számolnunk a 3 század végéig Miskolc környékén is. A Przeworsk-kultúra törzsterületén a 3. század második felében, utolsó harmadában jelentős változások történtek a temetkezési szokások terén. Az urnás temetkezések száma megritkult, s ezzel párhuzamosan uralkodóvá vált a szórthamvas temetkezés, majd a C3-D1 fázisban Közép- és Alsó-Sziléziában megjelentek a kis lélekszámú korhasztásos temetők is (MACZYNSKA 2003, 559, 562). Ez a folyamat a Kárpátoktól délre is megfigyelhető volt, s amikor a „magyarországi vandálok és viktoválok ... a halotthamvasztásról — római és mediterrán hatásra — áttérnek a halottak földbe temetésére s ezáltal régészeti értelemben kultúrát cserélnek", anyagi műveltségűk is jelentősen megváltozik, sok tekintetben „szarmata jellegűvé válik" (BÓNA 1986, 63). E megállapítás fényében talán még sem zárható ki az a lehetőség, hogy leletünk az 1920-as években elpusztult csontvázas temetőből származik. Ennek valószínűsége azonban igen csekély. Az viszont a fentiek alapján bizonyosnak tekinthető, hogy Patay Pál több mint 50 éve tett leltárkönyvi megállapítása, miszerint a lándzsa „germán", kis pontosítással, hogy ti. római császárkori germán, ma is megállja a helyét. 1 5 GYŰJTEMÉNYEK RÖVIDÍTÉSEI HOM HTD — Herman Ottó Múzeum, Helytörténeti Dokumentáció, Miskolc MNM —Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest 1 5 Kéziratom lezárása után jutott el hozzám HULLÁM Dénes: A Przeworsk-kultúra temetkezései a Kárpát-medence északkeleti részén c. diploma munkája, amelynek hasznos megállapításait már nem tudtam beépíteni dolgozatomba.
