A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)
RÉGÉSZET - HELLEBRANDT Magdolna: Bronztekercs Abaújdevecserről.
136 Hellebrandt Magdolna gyermeksír rajza és a 4. a lábperec, mely a jobb bokacsontoknál volt a sírban). Hasonló darab Hernádkakon került elő Tompa Ferenc középső bronzkori temetőásatásán 1934-35ben (BÓNA 1975, 217; B. HELLEBRANDT 2005, 5-6). Mindhárom esetben egy darab került elő. Hernádkak leletanyagát Emily Schalk feldolgozta, tagolta. Hernádkak késői szakaszát azonosította Mozsolics B Illa elejével, vagyis Tószeg C és Füzesabony B elejével, abszolút időben Kr.e. 2200-2000 közötti idővel (SCHALK 1992, 232; DAVID 2002, 262. t. 2). Kovács Tibor a füzesabonyi kultúrát a Kárpátmedencében Kr.e. 1700-1400 közti időre tette (KOVÁCS 1977, 80-81). Hasonlóan tekert karperec volt a tiszaladányi II. bronzkincsben (KOÓS 1989, 37-38. 41. 1. 4. kép), melyet a szerző a Mozsolics szerinti B IIIa-ba, azaz a hajdúsámsoni depóhorizontba sorolt. W. David Hernádkak, Tiszafüred-Majoroshalom és Tiszaladány-II. bronzkincs leleteit a Hajdúsámson-Apa-Ighiel (Igenpataka)-Zajta csoportba helyezte (DAVID 2002, 227-228). A stílusfejlődést követve a kisebb méretű kar- és lábperecek után vehetjük sorra azokat a darabokat, melyeknél az egyik szár nyújtott, és az egyik tekercs kisebb a másiknál. A kar- és lábpereceket egyesével találták. A nyújtott szárú, feltehetően bőrkesztyűre húzható kézfejvédő spirálisok, mint a védőfegyverzet részei kincsleletekben többnyire párosával kerültek elő. Hampel Óbudáról közölt egy 23,25 cm hosszú darabot, s a debreceni református kollégium gyűjteményéből egy 18,75 cm hosszút (HAMPEL 1886, XXXVI. t.). B IIIa-ba sorolta Mozsolics Amália Apa (Románia. MOZSOLICS 1967, 128. 14. t. 2) és Opálos (Páuli§, Románia. MOZSOLICS 1967, 153. 18. t. 5) hasonló darabjait. B IIIb-be sorolta Mozsolics az alábbi tekercseket: Stomfa (Stupava, Szlovákia. MOZSOLICS 1967,162-163. 41. t. 10), Dunaújváros-Kosziderpadlás I— III. lelet (Mozsolics 1967, 51.t. 3-4. párban, 52. t. 6), Áporka (Pusztaszentkirály. MOZSOLICS 1967, 156. 63. t. 1-2. párban), Zajta (MOZSOLICS 1967, 178. 65. t. 3), Mezőberény (MOZSOLICS 1967, 149. 67. t. 4), Orosipuszta (Zsadány. MOZSOLICS 1967, 153-154. 67. t. 1-3). Találtak hasonlót Nagy-Hangoson (Kölesd. BÓNA 1958, 214. B IIIb-re datálta; MOZSOLICS 1967, 151). A nyírszőlősi bronzleletben is volt, hossza körülbelül 20-25 cm, s a lelet feltehetően az ópályi horizontnál valamivel fiatalabb (MOZSOLICS 1973, 162. 55. t. 2). Figyelemre méltók RábéSasüllés leletei az egykori Torontál megyében. 1901-ben két bronztekercset vitt innen Makra Mihályné a szegedi múzeumba (REIZNER 1903, 43). Párban voltak, az egyik teljesen ép, ennek súlya 68 dkg, kiterített hossza 82 cm lehetett. Az egyik korong átmérője 33 cm, a másik 22 cm. A középső karika belső átmérője 7,7 cm. A találás helyszínén ember- és állatcsontok hevertek. Itt korábban szőlő volt, a rigolírozáskor összekeverték és kiforgatták a leleteket. Bronztekercsek kerültek elő a temesnagyfalusi (Satu Mare, Románia) raktárleletben, párban (KACSÓ 1997-98, IV. t. 1-2., további romániai analógiákat sorol fel). Hasonló tekercseket Lengyelországban is találtak (KLOSINSKA-MISIEWICZ 2003, 151-161. 1. elterjedési térkép). Összegezve Abaújdevecser környékének bronzkori lelőhelyeit megállapíthatjuk, hogy nagyrészt szórvány anyag, amelynek azonban topográfiai értéke van. Középső bronzkori lelőhelyünk ezen a vidéken, Abaújban nincs. A felsoroltak mindegyike, ahol a korszakot biztosan meg lehet állapítani, a pilinyikultúrába tartozik. A Mozsolics Amália szerinti B IV a-ba sorolt Forró-csoport (forrói horizont) bronzleleteinek elterjedési térképe (MOZSOLICS 1973, 105. térkép) a pilinyi kultúra népének területére esik, az ő hagyatékuk (KEMENCZEI 1984, 112-122). A középső bronzkori füzesabonyi kultúra népei földművelők voltak, a folyók által feltöltött, jó termőképességű vidékeken telepedtek meg.
