A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)
RÉGÉSZET - P. FISCHL Klára-HELLEBRANDT Magdolna-REBENDA János Pál: A füzesabonyi kultúra települése Emőd-Istvánmajor (M30/36. Ih.) és Ernőd-Karola szőlők területén
108 P. Fisch J Klára et al. során azonban régészeti objektum nem került elő. 2 1964-ben került Hudál János ajándékaként a Herman Ottó múzeum régészeti raktárába két kis füzesabonyi bögre Ernőd-Karola lelőhellyel. 3 A ma már nem álló Karola-tanyát a 3. katonai felmérés (1. kép 8a) és az 1:25 000es léptékű topográfiai térkép (1. kép 8b) kissé eltérő helyre jelöli, az ásatástól 1300-1500 méterre ÉK-re. A két cilindrikus nyakú, éles vállú, nyomottgömbös hasú bögre díszítése eltérő. Az egyik hasa bordából kialakított turbántekerccsel, míg a másiké benyomkodott lencsedíszek körül hullámzó vonallal díszített. E leletek is jelzik, hogy a vizsgált területen, az istvánmajori kavicsbányától a Karola tanyáig intenzíven használt középső bronzkori élettérről van szó. A 36. lelőhely középső bronzkori leletanyagának feldolgozása során 2011 őszén e dolgozat szerzői ismételten terepbejárást folytattak a területen. 4 A Matola-ér magaspartján beazonosították a település központi részét képező teli-települési magot (1. kép 1, 2. kép 1). Az 1964-es légifelvétel jól mutatja a többrétegű településmagot a magasparton, melyet nyugatról árok (1. kép 2, 2. kép 2) határol a magaspart többi részétől. Az árkon kívüli területen a légifelvétel szintén mutatja az intenzív települési jelenségekkel jellemezhető külső települési részt (1. kép 3, 2. kép 3). A terepbejárási adatok alapján további, viszonylag intenzív leletanyaggal jellemezhető területet sikerült lehatárolni a magaspart mentén a központi résztől északra kb. 600 méter, délre kb. 200 méter hosszan (1. kép 4, 2. kép 4). Az autópálya 36-os lelőhelyén feltárt füzesabonyi objektumok kb. 500 méter távolságban vannak a központi települési résztől (1. kép 5, 2. kép 5, 3. kép). A homokbányászás során előkerült füzesabonyi sírok pedig kb. 1000 méter 2 HOM RégAd, 2672-99. 3HOM ltsz.: 65.39.1-2. 4 HOM ltsz.: 2011. 25.1-1003. távolságban találhatók a telitől (1. kép 7, 2. kép 7). A TELEPÜLÉS SZERKEZETE A terepbejárási és ásatási megfigyelések és az archív légifelvétel adatai alapján egy négyes településszerkezeti egységet tudunk azonosítani a lelőhelyen. A település magját (1. kép 1, 2. kép 1) a központi, többrétegű, ún. teli vagy teliszerű települési rész alkotja. Az ezt körülvevő árok (1. kép 2, 2. kép 2) a hatvani és a füzesabonyi kultúra alföldi és völgyek magaspartjain található promontor típusú településeinél általános jelenség (KALICZ 1968, 132-134; KALICZ 1984, 194). Méretei és kialakítása alapján kevésbé tartjuk valószínűnek, hogy védelmi funkciót látott el. A települések belső felosztásában elfoglalt állandó szerepe miatt értelmezésében egy az egykori térhasználatot, esetleg társadalmat jellemző jelenségként is értelmezhetjük. Az emődi lelőhely esetében érdekes megjegyezni, hogy a teli arányaiban nagyon kisméretű a településhez képest. Tengerszint feletti magassága alacsonyabb, mint a külső, intenzív települési résznek. Helyzetének megválasztásában inkább a magaspart közvetlen vízparti része, mint a környezetből kiemelkedő dombhát legmagasabb pontja volt a fontosabb tényező. Az általunk a Dél-borsodi síkságon és a Hernád völgyében vizsgált hatvani és füzesabonyi települések (P. FISCHL-REBENDA 2010, 2. kép) között eddig több mint húsz esetben volt kimutatható (terepbejárással és archív illetve recens légifelvételek elemzésével) egy az árok körüli intenzív települési folt (1. kép 3, 2. kép 3). Ezt a települési részt külső települési egységnek nevezzük. Ásatások hiányában feltételezzük egyrétegű, horizontális kiterjedését, bár a légifelvételek adatai alapján települési-használati intenzitása a teliével azonos mértékű lehetett, de kiterjedése a harmadik dimenzióban nem olyan markáns, mint a központi részé.
