A Herman Ottó Múzeum évkönyve 50. (2011)

Előszó

ELŐSZÓ A Herman Ottó Múzeum Évkönyvének jubileumi, ötvenedik kötetét készítettük el. 1957-től a múzeumunk életének egyik legbiztosabb pontja az évről-évre megjelenő évkönyvünk volt. Köszönhetjük ezt elődeinknek, az évkönyvet elindító kiváló tipográfus Komáromi Józsefnek, vagy a legutolsó évtizedek szerkesztői munkáját magára vállaló, éppen most hatvan éves Viga Gyulának. A tanulmányok írása, szerkesztése, a nyomdai munkák szervezése sajátos ritmust adott a múzeumi életnek. Többünk számára ez volt az első hely, ahol kutatásainkat bemutathattuk a külvilágnak egy olyan tudományos környezetben, ahol nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy együtt publikálhattunk olyan szerzőtársakkal, akiket korábban csak egyetemi tananyagként ismertünk és titkon úgy gondoltuk, talán nem is létező személyek. Hálával gondolok vissza erre az első lehetőségre. Évek óta beszélgetünk már kollégáinkkal, mi az, amin változtatni kellene a múzeum életében. A jelenkor eseményei, a múzeumok életének átszervezéséhez kapcsolódó tapasztalataink az egyik legfontosabb értékünkön, a Múzeumi Évkönyvön való változtatás kapcsán is óvatosságra intenek. Ezt figyelembe véve adjuk ki a Herman Ottó Múzeum Évkönyvének ötvenedik évfolyamát. Változtattunk a formán és a tematikán is. Szeretnénk, ha az itt megjelenő publikációk még szorosabban kapcsolódnának a múzeum által végzett munkákhoz, a múzeumi gyűjteményhez. Az elmúlt két évtized során megfigyelhető volt az a folyamat, melynek során kollégáink terepi kutatásaik eredményeinek első publikálási helyéül nem a Herman Ottó Múzeum Évkönyvét, hanem más múzeumok, kutatóintézetek periodikáit választották. Ennek az egyik — kimondott — oka az volt, hogy a hagyományos B5-ös formátum mellett egyre jobban elterjedtek azok az A4-es formátumú múzeumi évkönyvek és szakfolyóiratok, melyek méreteiknél fogva alkalmasabbak tárgyrajzok, tárgyfotók közlésére, gyűjtemények, terepi kutatások bemutatására. A Múzeumi Évkönyv híven kell, hogy tükrözze azt a munkát, melyet a múzeumban és a múzeumhoz kapcsolódó külső szellemi műhelyekben végeznek. Egy több éven keresztül folyó kutatás eredményeinek a feldolgozása éveket vesz igénybe. A kutatás során múzeumba jutott műtárgyak restaurálása, megőrzése, feldolgozása is jelentős energiákat igényel. E munkák bemutatásának egyik színtere a Múzeumi Évkönyv, aminek olyan minőségben és formában kell megjelennie, amely a múzeumi gyűjtemény gondozására fordított energiákhoz mérhető. Reményeink szerint ez az új forma megfelel ezeknek az igényeknek, és visszatérnek hozzánk azok a szerzők is, akiknek egyébként a Herman Ottó Múzeum Évkönyvében lett volna eddig is a helyük. Egy muzeológusnak a saját múzeumi évkönyvébe írni kötelesség. Nem csak azért, mert így mérhető a munkája, hanem azért is, mert a munkáink egy részének „csöndesebb" jellege miatt csak az Évkönyvön keresztül ismerheti meg a világ, mi is történik valójában egy múzeumban. A Múzeumi Évkönyv csereeszköz. A mi múzeumainknak nincs arra lehetősége, hogy minden szakfolyóiratot, szakmai kiadványt megvásároljanak. Szakkönyvtárunk gyarapításának egyetlen módja a csere, a Herman Ottó Múzeum Évkönyvének eljuttatása Európa és a világ több mint 300 partnerintézményébe, könyvtárába, múzeumába, hogy cserébe hozzájuthassunk