A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)
Wolf Mária-Horváth Antónia: Középkori templom és temető Alsózsolca határában
Egyéb leletanyag Mind a sírokból, mind a temető területéről meglehetősen sok vastárgy került elő. A koporsóvasalásokról és szögekről már szóltunk (17. kép 3, 6-10.). Szórványként napvilágot látott azonban egy lakat és egy mesterjegyes kés is. A hossznégyszög alakú lakat kulcsháza dűlény alakú, nem pontosan a lakattest közepén, hanem attól kissé balra helyezkedik el. Mérete: 2,7x5,9 cm (17. kép 1-2.). A lakatok a 15. században tűntek fel. Ezt követően hosszú ideig őrizték eredeti formájukat. Keltezésüket méretük, a kulcsházuk alakja és elhelyezkedése alapján kísérelték meg. 18 7 Az újabb kutatások azonban óvatosságra intenek a mechanikus keltezéssel kapcsolatban. 18 8 Kemeji lakatunk leginkább az ozorai várban lelt példányok I/e típusához hasonlít, amelyet ott a 15. század végére datáltak. 18 9 Minthogy azonban szórvány darabról van szó, a mi példányunk 15-16. századon belüli pontosabb keltezését nem tudjuk megadni. Hasonló a helyzet a kisméretű, középső nyélállású, nyéltüskés késünkkel is. Pengéjén süllyesztett körben egy háromszirmú lóhere alakú mesterjegy található. Hossza: 11,5 cm (17. kép 5.). A középkori késeket vizsgálva Holl Imre és Parádi Nándor megállapította, hogy formájuk hosszú időn keresztül változatlan volt, ezért nem nyújt biztos keltezési lehetőséget. A 13. századig kizárólag nyéltüskés késeket használtak. Túlnyomó többségben volt ez a típus a 14. században is, de még a 15. században, a nyéllapos késekkel párhuzamosan is előfordultak. A mesterjegyek sem egészen megbízhatók ebből a szempontból, mert az egyszerűbb jegyeket több mester is alkalmazta.' 9 0 Háromszirmú lóhere alakú mesterjegyünkhöz hasonló került elő egy sarvalyi késen. A hasonlóság azonban távoli, mivel a hármas karéjformát nem körben helyezték el, és a kemejivel ellentétben az ábrán nem vehető ki a növény szára. 19 1 Késünk 14—16. századon belüli keltezésére tehát nincs lehetőségünk. Szórványként került elő egy barnásszürkére romlott színű, kerek ablakszem is. Közepén köldök, körülötte borda helyezkedik el. Szélei töredezettek. Átm: 8 cm. Urmutató A sekrestye területéről szórványként egy úrmutató töredéke került elő. A darab sárgarézből öntött, gótikus építési tagozatot, csúcsíves ablakot és fiatornyot utánoz. A tárgyat az öntés után még megmunkálták. Egy, feltehetőleg ugyancsak tornyot formázó része letörött. Az ablakok alatti és fölötti kisméretű, kerek és ovális lyukak valószínűleg a tárgy többi részével való összeszerelésre szolgáltak. Hossza 7,9 cm, 1,4 cm széles (17. kép 4.). Az úrmutatók anyaga a középkori előírások szerint réz volt. Formájuk a 13. századtól gótikus katedrálist utánzott, apró kis tornyokkal, fiálékkal, szobrocskákkal, ülőfülkékkel és támasztópillérekkel, amelyek közepén üveglap mögött helyezkedett el az ostyát tartó arany vagy aranyozott lunula. Az így kialakított úrmutatók frontális nézetre készültek, nem voltak forgathatók. A 15. században Európa-szerte fellendült gyártásuk. Végső formájuk is ekkor alakult ki, melyben csak a barokk kor hozott változást. 19 2 187 Tcmcsváry 1960. 191-215. 1961 151-179. 188 Gcrc 2003. 123. 189 Gerc 2003. 122. 81. 1-2. 190 Holl-Parádi 1982. 68-69. 191 Holl 1994-95. 180. 16. kcp 2. 192 Kolba 2004. 17. 173
