A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

P. Fischl Klára-Rebenda János Pál: Gelej-Pincehát bronzkori település-struktúrájának rekonstrukciója

A kialakult Gáva-kultúrát megelőző egységesedési periódus nagyméretű edényei­nek jellegzetessége az éles vállvonal alatti erősen kiugró, nyomottgömbös test, függőle­ges, széles kannelúrázással (8. kép 13, 9. kép 2; 10. kép 11), vízszintes kannelurázással, árkolással vagy síkozással (9. kép 4). A jánoshidai II. gödörkomplexum edényei között találunk számos hasonló töredéket. A lelőhelyet V. Szabó Gábor a jászberény-cserőhalmi temetővel egy időre keltezi, de kihangsúlyozza, hogy a jánoshidai együttesnek tipológiai­lag inkább dél-alföldi kapcsolatai vannak, és nem a területileg közeli cserőhalmi kerámia­anyaggal lehet párhuzamba állítani (V. Szabó 2002, 37-38, 27. kép). Megjelenik a csorvai temető leletanyagában (Trogmayer 1963), és sok hasonló töredéket találunk a Kyjatice­kultúra tárgyi hagyatékában is (függőlegesen árkolt has: Miskolc-Rendező pu; síkozott váll: Borsodharsány; keskenyebb kannelúrákból kialakított vízszintesen tagolt nyak és függőlegesen tagolt test: Zagyvapálfalva, Miskolc, Soltész Nagy Kálmán utca, Miskolc, Büdöspest barlang vagy éppen a szajlai temető Kemenczei 1970,1. tábla 1, II. tábla 10, IV. tábla 1, V. tábla 8, XI. tábla 6-7). Ugyanígy említhetjük a Gáva-kultúra tiszakeszi-szóda­dombi lelőhelyét is e forma- és motívumpárosítás előfordulásaként (Kemenczei 1971, III. tábla 1, 6, VI. tábla 1-4). Ez utóbbi példa jól mutatja a tárgyalt típus hosszú használatát. Eltérő profilúak, vagyis eltérő formájú edényekhez tartoznak a szentes-belsőecseri füg­gőlegesen árkolt töredékek (PÁVAI 1992, I. tábla, II. tábla, III. tábla 1, 5. tábla 3, 7, 8) akárcsak a gelejiek (8. kép 13, 9. kép 2, 10. kép 11). Összességében ezt a gömbös hasú formát inkább a Tisza mente leletanyagához kapcsolhatjuk, de a konkrétan formához nem köthető töredékek kronológiai jelző szereppel nem rendelkeznek. A vállon elhelyezkedő apró bütyök inkább a Gáva-kultúra kialakuló, egységesedő időszakban figyelhető meg a kannelúrás-árkolásos haskialakítás kísérőjeként (8. kép 13, párhuzamai pl. V. Szabó 1999, 13. kép 3 = V. Szabó 1996,28. kép 10; Pávai 1992, 1—II. tábla). A RBD időszakban jelenik meg a tárolóedények nyakán is a vízszintes kannelúrá­zás (9. kép 5), mely szintén több kultúrára jellemző (Gáva, Kyjatice, Urnamezős). Ilyen tárolóedény vagy nyújtottabb korsóformák nyakának töredéke lehet a 8. kép 9. Szintén vízszintes kannelúrázás borítja egy kisméretű ivóedény teljes alsó felületét (8. kép 10). Az edény lehetséges rekonstruálásához a HA korú battonyai depó bögréje jelent segítséget (Sz. Kállay 1986, 4. kép 6). Elvétve ugyan megjelenik a késő pilinyi leletanyagokban is a RBD periódusban, de a RBD-HA1 átmeneti periódusban válik uralkodóvá a behúzott peremű tálak peremének síkozása vagy turbántekercses díszítése (1. típusú tálak). V. Szabó Gábor szerint a síko­zott peremkialakítású behúzott peremű tálak készítése a Gáva-kultúra időszakára már visszaszorul (V. Szabó 2002, 18, XXI.C.l típus; 23). Síkozással vagy árkolással azonban a már említett kihajló és behúzott peremek mellett vállakat (8. kép 12) és füleket is (9. kép 3) díszítettek ebben az időszakban. Már a Gáva-kultúrát megelőző egységesedési periódusban, de a Gáva-kultúra idő­szaka alatt is jellemző a csonkakúpos testű, vagy csonkakúpos nyakú és gömbszelet testű, belül megvastagodó peremű tál. Ezt a vastag belső peremrészt díszítheti árkolás vagy síkozás (6. kép 8-9). Szintén díszítheti árkolás ebben a periódusban a hasonló formájú, de nem megvastagodó peremű tálakat is (10. kép 1). A Gáva-kultúra poroszlói lelőhelyéről ismerünk hasonlókat (V. Szabó 2004, 10. kép 8-9). Csonkakúpos tálak mellett tagolt testű csészék, bögrék és tálak belső peremén is megjelenhet ez az árkolt díszítés. Ilyet figyel­hetünk meg az igrici kerámiadepó több edényén (Hellebrandt 1990, 2. kép 5, 4. kép 1, 74

Next

/
Oldalképek
Tartalom