A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)
Varga Marianna-Viszóczky Ilona: Egyedi népviseletes babák
Szebbnél szebb egyedi babáival élete végéig sok sikert ért el, itthon és külföldön egyaránt (5. kép.). 1 5 A Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet 30 éves évfordulójára készült ünnepi megemlékezésben, 1981-ben a beszámoló a népviseleti babakészítő részleget a legsikeresebbek között tartotta számon. 1975-höz viszonyítva erre az időszakra már a babák száma megkétszereződött, és 1980-ra elérte a 120 000 darabot. Négy népi iparművész dolgozott a közös műhelyben, mind alapító tagok voltak: Köteles Józsefné, Panyi Gáspárné, Pólik Jánosné és Tóth Józsefné. 1 6 Kovács Józsefné nyugdíjazása után utódja tanítványa, Bán Lászlóné népi iparművész lett, ő vette át a népviseleti babarészleg vezetését. 1987-ben a közös műhelyben harminc fő és százötven bedolgozó munkáját irányította. Ebben az időszakban 16-féle, női és férfibabát készítettek különféle viseletekben és méretekben. 137 000 babát adtak el abban az esztendőben, javarészt külföldieknek. A későbbiekben, Bán Lászlóné nyugdíjazása után Fügedi Istvánné népi iparművész vette át a részleg vezetését addig az időszakig, amíg a szövetkezet elnökévé választották. Az ő személyiségének is volt köszönhető, hogy mindent elkövetett a matyó népviseleti babakészítés folyamatának megőrzéséért. A szécsényi Palóc Háziipari Szövetkezetben is nagy hagyománya volt a népviseleti babakészítésnek. A Nógrád megyei palóc tájegységek közül három viseletcsoport öltözeteit dolgozták fel: 1. Hollókő-Lóc-Rimóc; 2. Kazár-Vizslás-Kisterenye; 3. Szécsény vidéke. Közös műhely itt nem alakult ki. Bedolgozói rendszer volt, amit egy-egy nagyobb tapasztalattal rendelkező asszony fogott össze. Az 1960-as évek elején a NIT megbízásából az alapvető technikai fogásokra Krencsey Józsefné tanította meg a népviseleti baba készítését vállaló asszonyokat. Főképpen kisebb méretű, sorozatgyártásra alkalmas babákat készítettek-öltöztettek meglehetősen közepes színvonalon. A fej és a kéz megoldása okozta a legtöbb gondot. Ezeknek a babáknak a vásárlóköre főképpen a külföldi érdeklődőkből alakult ki. 1972-ben például 25 000 népviseletbe öltöztetett baba készült a szövetkezetben, s ennek nagy részét exportálták. Néhányan megkíséreltek jobb minőségű babát készíteni és öltöztetni. Ezek közé tartozott a rimóci Kiss Bertalanné, a kisterenyei Pászti Józsefné, vagy a szécsényi Rádi Pálné. A Kalocsai Népművészeti és Háziipari Szövetkezetekben is kezdeményezte a NIT az 1950-es években a népviseleti babák készítését, de egy-egy kivételtől eltekintve ez nem volt sikeres. A hímzés, pingálás (azaz falfestés), bútorfestés, karcolt hímestojás készítés mellett, ennek az újabb népi iparművészeti ágnak nem voltak helybéli követői. Egy alkotó készített viseletes babákat csupán ezen a területen a szövetkezet munkatársai közül: Vén Lajosné Török Giza (Szakmár, 1919 - Kalocsa, 2005). A Budai Háziipari Szövetkezet népviseleti babakészítő részlege 1952-ben alakult Kotzian Edit (Kaposvár, 1902 - Budapesten az 1980-as években hunyt el) vezetésével. Hallatlan érdekes, müveit egyéniség volt. O már az 1930-as években, mint önálló háziiparos, kizárólag a tárgyi népművészet felkutatásával, újraalkotásával és értékesítésével foglalkozott. A hímzés mesterségét érettségi után tanulta jeles, népművészettel foglalkozó háziiparosoknál, a népviseleti babakészítést pedig Mészáros Annától és Krencsey Józsefnétől, akikkel jó barátságban volt. 1945-1952 között a Kultúrkapcsolatok Intézetének és a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének felkérésére készített folya15 Hortay 1979a; Domanovszky-Varga 1983. 262. 16 Pólik 1981. 3-6. 546
