A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)
Orosz György: „Jézus egyszer templomba ment... "A „Második merseburgi ráolvasás" pogány-keresztény szövegvariánsai mint az elasztikus missziós stratégia hatékony eszközei
járások és körmenetek megőrző erejében, a szent kápolnákban, a kereszt jelében és a szenteltvízben. Ehhez járult még az a meggyőződés, hogy a többnyire passzív erényeknek előnyösebb voltuk van a többihez képest. Ezek a következők: türelem, könyörületesség, kegyes odafordulás a szegényekhez, jóság a rabszolgák, szelídség a bűnösök iránt, s ezek a legmagasztosabb jellembeli tulajdonságok a földi, anyagi javak által biztosított kellemes érzésekről való lemondással együtt. 4 7 Amit akkoriban „egyháznak" neveztek, nem az a jogi testület volt, amit a kánonjog meghatároz, sem az a hatalmas szociális szervezet, amit ma egyházként értelmezünk, hanem az egyház egy csodatevő misztérium volt, földöntúli isteni erők foglalata, mégpedig az isteni Szent Háromság, az Isten Anyja, a szentek az égben és az ő helyettesei, tolmácsai és szolgái a földön: püspökök, papok és szerzetesek; Istennek az a háza, amelyben az „átváltozás" (a katolikus mise fő része, amely során a kenyér és a bor a consecratio szavainak elmondása révén átváltozik Krisztus testévé és vérévé) bekövetkezik és ahol keresztelnek, ahol az embereket a mennyei Isten hűbéresei közé felveszik. A megkeresztelt embereket jelölő latin szónak, ami fidelis, egyúttal ilyen jelentései is vannak - lat.fidéles tb.: 1. 'hívek'; 2. 'a katonai kíséret tagjai, vazallusok'. így tehát a templom bebocsátó kapubejárat volt a földöntúli királyságba. 4 8 Idevonatkozólag feltétlenül megjegyzendő, hogy a német nyelv görög eredetű „die Kirche" szavának két jelentése is van: 'egyház' és 'templom'. Az üdvtörténet útján vándorló és meg-megbotló emberiség világfelfogása állandó változásban van. A rendszerváltások után a „régi emberekből" lett „új emberek" gondolkodás- és életmódjuk által ezernyi szállal kötődnek a múlthoz, de egyben mindig ezeknek a kettős arcú embereknek szabatik magasztos feladatul, hogy a jelen alakítói és a jövő letéteményesei legyenek. De bármely társadalmi formáció „leváltásakor" majd csak az új szellemiségben felnövekvő generációknak sikerülhet a formai megújítás után minőségileg is megváltoztatni a társadalmi rendszert. A középkorban a kereszténységre áttérített egykori pogányok a misszionáriusok révén nemcsak az új vallással kapcsolatos tanításban részesültek, hanem a tanokkal együtt beléjük oltották az elhivatottság gondolatát is: Ok Jézus Krisztus választott népe, ami a neofitákat aktív cselekvésre késztette a boldogabb jelen és egy szebb jövő érdekében. A keresztvíz lemosta a tegnapi pogányokról az eredendő bűnt. Ezek az újkeresztények igyekeztek jó keresztényekként élni és tevékenykedni. A kisebbség már a kezdet kezdetén belső hitként élte meg a keresztény vallást. A többség hite azonban eleinte (évszázadokig!) csak keresztényi cselekedetekben tárgyiasult külsőleges hit volt Krisztus ügyének szolgálatában. A középkori hittérítők azért alkothattak igazán nagyot és maradandót, mert módszerük az elasztikus missziós stratégia volt. Az új, keresztény kultúra és vallásosság kialakulásához az irodalmi müvek és a népköltészet is hozzájárultak, nem utolsósorban a pogány-keresztény varázsigék, amelyek egy szinkretikus tudatforma termékei. Jelen tanulmányomban lehetőséget biztosítok az olvasóknak, hogy az idő alagútján visszatérjenek a múltba és meglássák, hogyan élték meg és szenvedték el a német törzsek a maguk rendszer-, vallás- és kultúraváltását, melynek során a hivatalos „állami keresztelő" egy hosszú fejlődési folyamatnak csak az első lépése volt. Az egyház és az állam kéz a kézben munkálkodtak az ,,ora et tahóra" jegyében, tehát a Benedek-rendi szerzetesek szabályzatának legfőbb mondanivalóját a 47 Mcycr 1903. 349. 48 Mcycr 1903. 350.; Györkösy 1986. 224. 460
