A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)
Egri Mária: Egy huszadik századi fametsző, Patay Mihály (1910-1956)
Patay Mihály a mecsekaljai városban csendben, de annál sikeresebben dolgozott és rövid egy esztendő alatt művészete csodálatos tempóban mélyült el és fejlődött egészen egyénivé... a művész megmutatja azt a művészi füzetet, mit a Pécsi Idegenforgalmi iroda megbízásából készített... A Pécsi Ünnepi Játékok díjnyertes plakátját mutatja meg néhány újabb fametszettel együtt..." 2 8 Még 1936-ban a Szinyei Társaság Tavaszi Szalon kiállításán kitüntető elismerésben részesül, s a Fővárosi Képtár megvásárolja Parasztlakodalom című kompozícióját. 1937-ben elnyeri a főváros polgármesterének grafikai nagydíját is. Majd a pécsi intermezzót követi az 1939-es állami ösztöndíj a római Collegium Hungaricumba, illetve az olasz államtól kapott kétéves firenzei ösztöndíj. A helyi lapokból megtudjuk, hogy 1939 novemberében utazott, és decemberben már sikerrel be is mutatta képeit Rómában. 2 9 A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Lapok is Patay római sikeréről ír: „A Róma Fascista című olasz lap hasábokon foglalkozik vele, hozza munkáinak fényképes másolatát, s a legnagyobb elismerés hangján ír róla. Többek között ezeket mondja az előkelő római lap: »Azon ifjak közül, akik az olasz állami ösztöndíjjal Rómába jöttek, a magyar Patay Mihály fametsző is itt van. Magyarországon a híres Szolnoki Müvésztelephez tartozott az utóbbi időben, mely nemes hagyományai révén ma is oda vonzza a világ első művészeit.... Festményein megelevenednek szeretett népének fájdalmai és túláradó öröme, melyet nagy művészettel ábrázolt a puszta és a Tisza mélabús környezetében. De Patay az utóbbi években teljes erejével a fametszésnek szentelte magát s nemsokára sokat ígérő eredményeket ért el. Ebben az utóbbi időszakban a fametszés mindenütt nagy fejlődésnek indult s éppen a magyar grafikus művészet dicsekedhet bő virágzással. A fametszet, melyet bemutatunk, Szolnoki házaspár, új irányt jelent és új fázist nyit meg a magyar grafikus művészetben. Egy új iskolát, melynek fejéül Patayt kell tekinteni. Ez a műve, nem tekintve folklorisztikus értékét, hiszen Szolnok környéki népviseletben mutatja be az ifjú párt, eddig nem látott művészi érzékkel rendelkezik. Eddig a markáns, nyersebb, feketefehér elemek domináltak, de ő új utakat keresve megtalálta annak művészi kifejezését, mint lehet visszaadni az anyag anyagszerűségét és valódi hangulatát. Főleg az ifjú menyecske ruhája adja vissza ezt az anyagszerűséget a fény és árnyék minden elképzelhető effektusával. A művész egyszerű és stilizált eszközökkel fejezi ki mondanivalóit, s ebben rejlik munkájának vonzereje.« így ír az olasz lap a magyar és szolnoki festőművészről, akinek igazi értékét így, idegen országból, idegen újságon keresztül ismeri meg a magyar nemzet, s szűkebb hazája, Szolnok." 3 0. Egy fél év elteltével szintén a sajtóból értesülünk, hogy „Patay Mihály Olaszországban élő magyar festőművész elkészítette XII. Pius pápa arcképét és a képet megküldötte a Szentatyának. A magyar festőművész a vatikáni államtitkárságtól a következő levelet kapta: „A szentatya örömmel elfogadta hódolatteljes ajándékát és szívből küldi apostoli áldását." 3' A Rómában töltött hónapok olasz állami ösztöndíjat érleltek számára. Firenzei tartózkodásáról a legtöbbet abból a levélből tudunk meg, amelyet Pinterits Tibornak, a kor egyik nagy hazai ex libris-gyűjtőjének és mecénásának, az Egyetemi Nyomda főkönyvelőjének írt. A levél kelte: Firenze, 1940. XII. 19. 28 n. n. 1938. 29 n. n. 1939a. 30 n. n. 1939b. 31 Magyarország. Esti lap 1940. május 9. 3. 399
