A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Kápolnai Iván: A KALOT agrárifjúsági mozgalom és Mezőkövesd

Kerkai Jenő maga mellé vett két világi munkatársat: egy lelkigyakorlat alkalmával megismert állástalan, friss jogi diplomás Farkas Györgyöt és a viharsarki születésű segédszínész Ugrin Józsefet, aki többéves változatos külföldi (európai és afrikai) világcsavargó útjaiból tért haza, és állt be jezsuita testvére ajánlására a szervezési munkába. Mindketten egy évtizeden át hűségesen kitartottak Kerkai Jenő mellett, akit tiszteletből és szeretetből „kisatyá"-nak szólítottak és általában csak így emlegettek. Már 1935 nyarán megkezdődtek az első néhány (három-, három és fél-) napos faluvezető-képző tanfolyamok, ahol megtanulták mindazt, amit egy legényegylet alapítása kívánt. Az első tanfolyamok közel 100 hallgatóját fogadta Glattfelder Gyula, a Szegeden székelő csanádi egyházmegye szociális érzékű püspöke, az Actio Catholica országos igazgatója, aki több hónapon át anyagilag is támogatta a szervezést. Ismerve a sajtó jelentőségét a szervezési munkában, 1936 januárban megindult Dolgozó Fiatalság címmel - közkedvelt nevén a „Döfi" - a mozgalom tömegeknek szánt, radikális hangvételű, havonkénti gyakoriságú első lapja („iparos-kereskedő- és gazdaifjúság havi röpirata"), melynek áprilisban már ezer előfizetője volt, 1937-ben pedig több mint 10 ezer példányban jelent meg. A szerkesztőség volt a mozgalom első központja, melyet eleinte a Dolgozó Fiatalság mozgalmaként emlegettek. A „Döfi"-t magába olvasztotta „a falukultúra és a hagyományművelés szolgálatában" alcímet viselő Ifjúságunk című havi kiadvány, amely közreadta induló költők, írók (pl. Simon István) szárnypróbálgatásait, és publikált József Attilától is. Az 1940-es évek elején a népművészet különböző ágait kutató, elemző és terjesztő Muharay Elemér szerkesztette. A továbbiakban tucatnyi sajtókiadvány következett, köztük német, szlovák és ruszin nyelvű heti- és havilapok. A magyar nyelvűek közül leginkább az 1940-43 között kiadott Magyar Vetés című politikai hetilap említendő, és az 1944 februárban Népünk címmel megjelent „társadalmi és nemzetpolitikai folyóirat" - mindkettő Ijjas Antal a neves író és egyháztörténész szerkesztésében. 1936. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján megrendezték az első legénynapot. Közben Farkas György összeállította Kerkai Jenő irányításával és jóváhagyásával a Vezérkönyvet, amely tartalmazta a mozgalom céljait négy pontban - Krisztusibb embert!, Műveltebb falut!, Tetterős népet!, Önérzetes magyart! - és a legfontosabb szervezési módszertani tanácsokat. 1937. évi pappá szentelése után bekapcsolódott a szervezési munkába az erdélyi (székelyudvarhelyi) családból származott Nagy Töhötöm jezsuita atya, aki földrajz-történelem szakos tanári oklevelén kívül doktorátust szerzett nemcsak filozófiából és teológiából, hanem jogtudományból és néprajzból is. Szónoki tehetségén kivül kiemelkedő szervező erővel rendelkezett: mindig megtalálta a tárgyaló féllel a legmegfelelőbb hangot. Erdélyi származásúként hónapokat töltött az 1940-ben átmenetileg visszatért észak—erdélyi területeken, és tanfolyamok, előadások sorozatát tartotta a legényeknek, papoknak, faluvezetőknek. Kerkai a legmeghittebb jó barátságban volt vele akkor is, amikor felettesei rendelkezéseinek eleget téve Dél-Amerikában kényszerült élni. A hazai példa nyomán ott is meg akarta szervezni az ifjúságot, de az értetlenség és gáncsoskodás kedvét szegte. Pápai engedéllyel kivált a jezsuita rendből, és Argentínában belépett a szabadkőművesek Kossuth Lajos páholyába. Régi terve volt ugyanis, hogy közelebbről megismeri a 18. században indult, és titokzatos rituális szertartásairól elhíresült - a Jézus Társasága legnagyobb ellenségének tartott -, nagyobbrészt intellektuális és karitatív mozgalmat, azzal a távolabbi céllal, hogy megkísérli közelebb hozni az egyházhoz. Mint a jezsuitáknál, az új „rend"-ben is elérte a legmagasabb szellemi színvonalat, és 351