A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Kápolnai Iván: A KALOT agrárifjúsági mozgalom és Mezőkövesd

A KALOT AGRÁRIFJÚSÁGI MOZGALOM ÉS MEZŐKÖVESD KÁPOLNAI IVÁN Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés elszakította a történeti Magyarország területének mintegy kétharmadát és több millió magyar ajkú lakosát. Bethlen István gróf kormányfő konszolidációs politikáját, valamint az 1929-ben kezdődött és több évig tartó világgazdasági válságot követően azonban az 1930-as években új reformkor jelei mutatkoztak az országban. Az ún. „népi irodalom" képviselőinek (Illyés Gyula, Szabó Zoltán, Kovács Imre, Veres Péter stb.) alkotásai a „Magyarország felfedezése" című könyvsorozatban és egyéb szociografikus munkákban feltárták az Európa nagy részében már idejétmúlt félfeudális politikai, gazdasági és társadalmi viszonyokat. Központi kérdéssé lett a világi és egyházi nagybirtokok fokozatos felszámolása. Klebelsberg Kunó gróf, a múlt század legnagyobb kultúrpolitikusa nagyarányú iskolaépítéseinek eredményeképpen az írástudatlanság a második világháborúig 6%-ra csökkent, majd lehetővé vált a legtehetségesebb falusi gyermekek ingyenes továbbtanulása, az értelmiségi pályára készülők egy része pedig külföldön létesített magyar kollégiumokban bővíthette ismereteit. Népfőiskolák létesültek főleg Dánia példája nyomán, ahol ez Hartvig püspök kezdeményezésére már a 19. század derekán megindult. A 20. század első évtizedeiben mintegy 60 népfőiskola működött az országban és elősegítette, hogy a kis északi állam a „gazdag parasztok országává" váljék. Magyarországon legjobban elhíresedett a sárospataki kollégium református főiskolája által 1935-ben indított és másfél évtizeden át fenntartott bentlakásos népfőiskola a környékbeli településeken lakók számára. Az 1918-19-es forradalmakat és a trianoni békét követő nemzeti aléltságban néhány hazai településen, így Mezőkövesden is, a helybeli gimnáziumban már 1922-ben indult, és néhány évi szünet után 1944. évig működött népfőiskola - amely azonban nem volt bentlakásos, mert a 20 ezer körüli lélekszámú nagyközségben akadt elegendő számú tanulni vágyó személy. Megemlítendő az is, hogy Mezőkövesd községben már 1923 januárban létrejött néhány fővel egy kis rendháza a jezsuita szerzetesrendnek, amely pedig nagyobbrészt inkább jelentősebb városi központokban (Budapest, Szeged, Pécs, Hódmezővásárhely, az érseki székhely Kalocsa, majd Kispest, Kaposvár) fejtette ki magas színvonalú és sokoldalú lelkipásztori tevékenységét. Nem hagyható említés nélkül az sem, hogy a mezőkövesdi Szent László plébániatemplom élén 1928-tól az a Csepela Lajos apátplébános állt, aki a hazai keresztényszocialista irodalom ismert nevű szerzői közé tartozik, s aki az inkább polgári liberális szellemiségű Mezőkövesdi Újság mellett 1944-ben bekövetkezett haláláig gondoskodott a „Borsod" című „keresztény politikai, társadalmi és közgazdasági hetilap" megjelenéséről. Magyarország népességének a többsége a több évtizedes iparosodás ellenére az 1930-as évtized elején is mezőgazdaságból élt. Az 1920. december 22-én Bethlen István miniszterelnök és Peyer Károly - az ipari munkásság jelentős részét a szakszervezetek révén tömörítő - szociáldemokrata párti vezető között létrejött megállapodásban („Bethlen-Peyer paktumban") a párt lemondott a közalkalmazottak, vasutasok, postások szervezéséről, és csökkentette az agitációt a „földmunkások" körében. így szabad volt a 349