A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Veres Gábor: A népi bútorkészítés központjai Borsod-Abaúj-Zemplén megyében ...

A NÉPI BÚTORKÉSZÍTÉS KÖZPONTJAI BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYÉBEN VERES GÁBOR Az Északkelet-Magyarország népi lakáskultúrájára meghatározó befolyást gyakorló központok sorában Miskolcot kiemelt hely illeti meg csakúgy, mint a kutatók közül Veres Lászlót, aki munkásságában nagy hangsúlyt helyezett az asztalosközpont vizsgálatára. Az asztalosmesterségnek több száz éves gyökerei vannak a városban, de kezdeteit pontosan nem ismerjük. Az első adatok a városban dolgozó asztalosokról a 17. század végéről származnak.

1 A 18. század elejétől azonban működésűkre mind fennmaradt munkáik, mind pedig a városi összeírások bizonyságul szolgálnak. Elsősorban a templomokban találhatók azok a festett mennyezetdeszkák és templomi berendezések, bútorok, padok, melyek a 17. század elejétől a miskolci festőasztalos műhely tevékenységéről tanúskodnak. 1726-tól a városi összeírások is említik Asztalos Imre és István nevét. 1734-ben Asztalos Imre festette át a noszvaji templom mennyezetdeszkáit, 1735-ben pedig ugyancsak ő és Asztalos István készítette el a megyaszói templom festett tábláit. Ehhez képest saját céhszervezetük csak a 18. század végén jött létre. Ezt megelőzően is több céhes mester dolgozott a városban, de ők a nagy múltú - a 16. században alapított kassai asztaloscéh vidéki mesterei voltak. 1792-ben intéztek levelet a „Tekintetes Diós Győri uraság úriszékihez", mely arról tanúskodik, hogy az asztalosoknak már létezett valamiféle közössége, társasága ekkor. Ez azt jelentette, hogy az 1780-as évek közepétől a termelés és az értékesítés szabályozásának néhány alapelvében megegyeztek. Nem licitáltak egymásra a deszka árát illetően, és nem vállaltak el más mester által már felvállalt munkát.

2 A cél persze a céhprivilégiumok megszerzése volt, melynek artikulusait az úriszékhez írott levélhez

3 is mellékelték. Az asztalosok tudatában voltak annak, hogy az artikulusok elfogadása nem az úriszék hatásköre, és valójában támogatókat kerestek a céhalapítás ügyének megoldásához: „Felsőbb hellyeken jó emlekezetet s Rekomendatiót tenni méltóztassanak". A levélben ennek megfelelően azokat az okokat foglalták össze, melyek indokolják az új céh létrehozását. A levél Miskolc városában 15 asztalost említ, és sérelmesnek találja, hogy másutt 5-6 fővel is működnek asztaloscéhek. A miskolci asztalosok ekkor már inasokat és segédeket is tartottak, pedig ezt a céhen kívül dolgozó kézműveseknek és a landmajsztereknek is szigorúan tiltották „Mi többire mindnyájann, mind inasokat, mind legényeket tartván, sem szegődtetni, sem szabadon mondatni sem legényeinknek vándorló levelet 's igazságot adni, sem semmi rendeletlenségek iránt tilalmat 's rendelést szabni nincs hatalmunk." 1 Miskolc város számadáskönyvci szerint 1682-ben „A templom clcöt lévcő Thornacznak két ajtait Asztalos Péter..." készítette. Herman Ottó Múzeum Helytörténeti Dokumentumtár (HOM HTD) 87.3.1.249. 1687-ben két török, 1696-ban pedig két újabb mester, Pályinkás András és Bungváld Gáspár, a kassai céh landmajszterci költöztek a városba. HOM HTD 87.3.1.246. A templomokban dolgozó fcstőasztalosokról 1686ból és 1690-ből találhatók adatok a számadáskönyvben. HOM HTD 87.3.1.247. Közli: Veres 2005. 88. 2 Veres 2005. 90. 3 HOM HTD 76.10.4. 325