A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

János István: Esze Tamás irodalmi recepciója

génylegény-énekek műfajába tartozik, s mint érzékeny szeizmográf mutatja Esze Tamás és nemzedékének fokozatos hangulatváltozását, elcsüggedését, hiszen ,flyeriink, gondoltuk, oly szabadságot / oltalmazzuk s szabadítjuk szegény hazánkot" közben feljajdul a panasz, hogy ,,nincs böcsületi régi vén vitéznek". Ezen verseknek Esze Tamás a hérosza, aki szegénylegény-volta ellenére meg tudta tartani tekintélyét ama változásban, mikor is a nemesség is csatlakozott a szabadságharchoz. „ Egy szegénylegény volt Esze Tamás, / Magát megvonó jó Bóné András. / Urunk mellett voltanak ők mint egy lelki más, / Jánki Péter, / Zöld Demeter / Voltak mint darázs ". Esze Tamást dicsőíti vers a Kassa védelméről szóló tudósításban is: ,,A híres Rabutin Kassa városát, / Sűrűn lotted Forgács bástyáját. Kegyelmes urunk / Békiildé szegény szolgáját: Esze Tamást, Mert nem más Tartá meg Kassát". Mert a gránictól a különböző hadicselekményeken keresztül Kassától Munkácsig, a Tiszántúl felszabadításáig, Huszt elfoglalásáig, a szomolányi győzelemig és a Bécs aljáig való nyargalásig - mindez sok veszélyben ,fla valahol voltanak csodák, / Mind kívülbelül estek szép próbák: / Szegénylegények magokat frissen forgatók. / Csak szegények, S nem úrfiak / Véreket onták. " Tragikus halála után Esze Tamásról nem szól több ének, s irodalmi recepció sem kedvez neki, ha fel-felbukkan is a tizenkilencedik század végének, huszadik század elejének valamely regényében, legfeljebb epizódszereplő lehet, mint pl. Mikszáth Kálmán Fekete városában, ahol sajátos, történelmi karakterétől megfosztott figuraként jelenik meg, s nem volt ez másként a századforduló kultuszteremtő éveiben sem. Bár a huszadik század eleji Rákóczi-kultusz tetőpontja kétségkívül a fejedelem és bujdosótársai hamvainak hazaszállítása és a kassai Szent Erzsébet székesegyházban való újratemetése volt, a nemzeti kuruc romantika szinte divattá vált, a népszerű irodalmon, zenén és iparmesterségeken keresztül pedig jelentős tudatfonnáló erővé. Herczeg Ferenc Ocskay brigadéros, Lampérth Géza Kurucok csillaga, Kacsóh Pongrác Rákóczi c. művei, Ábrányi Emil, Endrődi Sándor, Szabolcska Mihály és nem utolsósorban Thaly Kálmán költeményei határozták meg a századvég-századelő illuzórikus történelemlátását. S még jó, ha ezekben a művekben Esze Tamás halvány epizódszerephez jutott. Az igazi áttörést azonban Ady Endre hozta az Esze Tamás komája című versével. A verset Barta Lajos méltatta Reinitz Béla zenéjének ürügyén a Nyugatban (1927. évfolyam. 2. szám.) Érdemes idézni kissé részletesebben ezt a viszonylag kései méltatást, bizonyságul arra, hogy a Nyugatban - Ady Endrének hála - már egy új történelmi narratíva van kialakulóban Esze Tamás személyét és a magyar históriai múltat illetően: „A Szeretném, ha szeretnének kötet első oldalain van Adynak két kuruc verse: a Bujdosó kuruc rigmusa és az Esze Tamás komája. Nem olyan kiegyenlítődött és dicsőséges versek ezek, mint Thaly Kálmán kuruc utánköltései, melyek azt mímelték, hogy magában a kurucidőben keletkeztek. Ady két verse nem törekszik és nem is törekedhetik ilyen látszatra. A történések motívumának olyan tisztultsága, mint amilyen az Esze Tamás komájáról szóló versben megmutatkozik, csak későbbi időkben lehetséges; a maga igazi történésekor minden tömegmozgalom sokkal zavarosabb. Szinte látni, hogy ennek a versnek minden egyes motívum vonalán hogyan gyűlnek magyar meztelenek Rákóczi 265