A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Gál-Mlakár Viktor: „Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!" Megelőző régészeti feltárás a sajószentpéteri református nagytemplom körül

mivel itt szükségszerűen csak a drain cső nyomvonalában volt lehetőségünk kutatni, egyértelműen nem sikerült megállapítanunk, hogy kapcsolatba hozható-e a templom valamelyik építési-pusztulási korszakával, ill. milyen viszonyban állhat a torony déli falával. A réteg mélysége, és ezáltal kronológiai helyzete alapján, talán egy, a templom életének korai periódusában bekövetkezett részleges pusztulás emléke lehet. A 2. szelvény kutatása során részben párhuzamot tudtunk vonni a 3. kutatóárokban talált rétegekkel (s 16, s 17 és s 18 habarcsos építési, planírozási rétegcsíkok), részben azonban azoktól eltérő rétegződést figyelhettünk meg. A felső, habarcsos rétegcsíkokból igen kevés leletanyag, elsősorban egyszerű, olykor vastag falú fehér, ill. vörös festéssel díszített fazekakhoz tartozó oldal- és peremtöredékek kerültek elő (11. kép 1.). Ezeket a darabokat díszítésük és anyaguk alapján a 15. századra keltezhetjük. Azaz ezek a rétegek kapcsolatban lehetnek a templom hajójának esetleges nyugati irányú bővítésével, vagy esetleg az ismeretlen korú torony kiépítésével is. Az s 18 réteg alatt, mintegy 70 cm-es mélységben (+127,72 - 127,79 Btfm) egy barna színű kevés kaviccsal, kisebb kövekkel kevert 30 cm vastag réteget (s41) találtunk. Ezt egy nagyon vékony habarcsos, köves rétegcsík követte (s42), majd ez alatt az s4l-hez igen hasonló szerkezetű s43 számú réteget vágtuk át. Átlag -135-140 cm-es mélységben (+127,07 - 127,14 Btfm) már a templom délkeleti részén is azonosított, fekete színű altalaj jelentkezett, mely itt az s44-es számot kapta. Ebből kevés 13-14. századi és néhány darab őskori kerámia került elő. A szelvény délkeleti sarkában egy barna, földes betöltésü, északi oldalán íves végződésű, keleti és déli oldalon a metszetfalak alá befutó beásást (s45) találtunk, mely s44be mélyed. A betöltés eltávolításakor a gödör alján habarcsba rakott kőfal maradványát azonosítottuk. Azaz hasonlóan az 1. árokban megtalált fal maradványaihoz, itt is egy, az utolsó kősor kivételével teljesen visszabontott, korai kőfallal volt dolgunk. A beásás, ill. pontosabban a kiszedett fal árka délkelet-északnyugati irányú és a szelvényünk közepén határozott ívvel ért véget. A torony nyugati előterében húzott 15 m hosszú 4. kutatóárkunk közepét, keletnyugati irányban egy csapadékelvezető cső vágta át, így „mesterségesen" egy déli és egy északi részre osztva a hosszú árkot. A déli szakasz nyugati metszetfalában megtaláltuk a csapadékelvezető cső egy újabb, észak-déli szakaszát, melynek visszatöltött árkából egy igen rossz állapotú pénz került elő. Tisztítása után egy 16. század közepére, második felére 234