A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)
Csengeri Piroska: A szakáiháti kultúra települései Mezökövesd-Nagy-fertőn és Mezőkövesd-Meleg-oldalban. Előzetes jelentés
terjedhetett el a bükki kultúrában. Párhuzamát megtaláljuk pl. Felsővadász-Várdombon Bükk B-C környezetben (Csengeri 2001a, 80 és XI. t. 5). A zselizi kultúra valamelyik közösségétől kerülhettek Mezőkövesdre azok a darabok (10. kép 4; S77: peremtöredék; S98: nyak/váll töredék és gömbös hastöredék), melyek finoman iszapolt, homokos anyagból készültek, simított felületűek, erőteljes sárga színűek. Díszítésük két párhuzamosan bekarcolt, egyenes vagy ívelt vonalból álló vonalkötegből felépülő minta, melynek kettős vonalait egymásba érő kottafejekből álló „vágások" metszik. A peremtöredék esetében a kottafejek annyira egymásba mosódnak, hogy gömbszelet alakú bevágásnak tűnnek. Elképzelhető, hogy a három töredék egy edényből származik. A kettős vonalból álló díszítés, melyet 2-5 sűrűn egymás mellé helyezett benyomott pontból álló csoport szakít meg, a Zseliz I fázis sajátja, de előfordul a késő kottafejes időszakban is (Pavúk 1969, 296, 322; 2009, 254). A különleges leletek közül ki kell emelni egy közepes méretű, hengeres nyakú arcos edényből származó peremtöredéket (8. kép 1, S45, több darabból ragasztott). Bordaszerűen megvastagított peremét függőleges bevagdalások díszítik. Arcrésze letört (vagy letörték), megmaradt viszont a jobb oldalon a keretező téglalapok kettős sorának részlete, és az emberi fület imitáló, benyomott közepű korongos bütyök (8. kép 1; Szá: 20 cm). A töredék a Sebők K. és Kovács K. által legutóbb részletezett fazék alakú arcos edénytípushoz tartozik, mely a kultúra több lelőhelyén is előfordul (Sebők-Kovács 2009, 82-85; példáikat is 1. ott). A mezőkövesdi darab peremdíszét a korai szakáiháti időszakra tartják jellemzőnek (Sebők-Kovács 2009, 84). Lelőhelyünkön további két megvastagított, bevagdalt peremtöredék is előkerült (S40, S44), melyek valószínűleg hasonló edényekből származnak. Nem mindennapi kerámiához tartozhatott az a ferde és hullámos bekarcolt vonalakkal díszített, lapos, téglatest formájú fül (S40; 10. kép 3), mely az oszlopfülekhez hasonlítható. Közeli párhuzamát Battonya-Gödrösökről Kalicz N. és Makkay J. oltártöredékként említi (Kalicz-Makkay 1977, 89 és Taf. 152, 10). Az S53 objektumból előkerült egy pasztózus vörös festéssel ellátott különleges, kisméretű fül(?)töredék is. A miniatűr edények nyakkal ellátott, lapított testű típusáról már írtunk. Ezeken kívül egy perem alatt lyuksoros, bütyökdíszes tál vagy fazék miniatűr változata (S40) említhető a leletanyagból. Szintén a kivételes töredékek közé sorolható egy négyszögletes aljú és oldalú, sötét színű, fényezett felületű edénydarab, melynek alja belül bordázott (S50). Egyedi továbbá egy kisméretű festéktartó edény alsó része, melynek vörösre festett külsejét sávokba rendezett ferde bekarcolások díszítik (10. kép 5, S77, Fá: 2,6 cm). A leletanyag jelentős darabja egy vaskos Spondylus karperec agyagból készült utánzatának töredéke (10. kép 2; S40). Anyaga finoman iszapolt, homokos agyag, felülete foltosán világosbarnára, szürkére égett, simított (d legalább: 4,4 cm, M: 2,4—2,7 cm). A két darabból ragasztott töredék az eredeti tárgy nagyjából fele lehet. Felső része elkeskenyedik, alja lapos, 1,6 cm-re kiszélesedik. A kárpát-medencei középső neolitikumra jellemző vaskos Spondylus karperecek néznek ki így, mivel a kagyló aszimmetrikus alsó, a tengeraljzathoz rögzülő héjából készítették őket (Siklósi-Csengeri in press). Ilyen karpereceket főként töredékekben ismerünk az AVK és csoportjai területéről (Kalicz-Szénászky 2001, 45 és Abb. 11-12), Encs-Kelecsényről azonban előkerült egy ép példány települési objektumból (B.-A.-Z. megye, közöletlen; a lelőhelyről 1. Wolf-Simán 1984). 1 4 14 Az említcs cs a Iclctanyag feldolgozásának lehetőséget köszönöm dr. Wolf Máriának. 22
