A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Gál-Mlakár Viktor: „Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!" Megelőző régészeti feltárás a sajószentpéteri református nagytemplom körül

Az átlagosan 128-129 m magasságban fekvő műemlék épület jelenleg fehérre me­szelt tömbjét egy, az 1990-es évek közepén emelt tégla- és kovácsoltvas kerítés öleli körül. A téglakerítés, a templom déli oldalán futó közlekedési út miatt, nem szimmetriku­san keríti körbe az épületet, hanem annak déli falaitól mindösszesen 4-5 m-re fut, míg a keleti, északi oldalon a templomkert területének szélessége eléri a 18-20 m-t is (1. kép). 1. kép. Légifotó a templomról (Fotó: Civertan Bt.) Az elsődleges terepi szemlén azt tapasztaltuk, hogy a téglakerítés az udvar belső szintjéhez képes 1-1,5 m-rel magasabban húzódik. Ennek a jól látható térszint süllyedés­nek / süllyesztésnek, mint a későbbiekben részletesen is tárgyaljuk, lesz még jelentősé­ge­Sajószentpéter település kialakulásának vagy alapításának pontos ideje nem ismert. Létrejötte, mint más hasonlóan fontos szentek (pl. Szent András) vagy királyok (Szent István, Szent László, Szentkirály) nevét viselő falvak esetében is tapasztalhattuk, talán a 12. századra helyezhető. A település a plébániatemplomának védőszentjéről kapta a nevét. Első ismert okleveles említése 1281-ből származik. 4 A térségben, azaz az Alföld északkeleti szélén ill. a Sajó és a Bódva völgyében északra futó kereskedelmi utak talál­kozási pontjánál, az ún. vásárövezetben betöltött kereskedelmi, közvetítő szerepe már a 13. században jelentős településsé tette. Egy 1293-ból fennmaradt okleveles adat szerint vására Boldva és Szendrőlád mellett, azokkal együtt kikiáltó, perbehívó hely. 5 4 Tóth 2009. 97. 5 Tóth 1994. 113. 224

Next

/
Oldalképek
Tartalom