A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Csengeri Piroska: A szakáiháti kultúra települései Mezökövesd-Nagy-fertőn és Mezőkövesd-Meleg-oldalban. Előzetes jelentés

(Horváth 1983), Battonya-Vidpart (G. Szénászky 1979), Battonya-Gödrösök (Goldman 1984), Battonya-Parázs-tanya (G. Szénászky 1988) - az ásatási felületek mérete miatt nem adtak lehetőséget településszerkezetre vonatkozó következtetések levonására. Az elmúlt 10 évben Abony és Cegléd környékén megelőző feltárások során több szakáihá­ti településrészlet került elő, melyek közül a legtöbb jelenséget Abony-Serkeszék-dűlő (Kovács 2004; Kovács-Rajna 2005), valamint Cegléd-Váróczi-Hodula-dűlő (4/1. lelő­hely, Gulyás 2005) és Cegléd-Botond-dűlő (4/9. lelőhely, Kovács 2006) lelőhelyek szol­gáltatták. A Vásárhelyi Terv beruházás keretében Rákóczifalva határában, Bagi-földek 8 és 8/A lelőhelyeken is feltárásra került egy kiterjedt szakáiháti település (Váczi-Kovács 2007; Kovács et al. 2007; 2008). Ezen új lelőhelyek feldolgozása remélhetőleg tovább bővíti majd a települések szerkezetére vonatkozó ismereteinket. A következőkben összefoglaljuk a Nagy-Fertőn előkerült, biztosan a szakáiháti kultúrához köthető objektumok leletanyagának jellemzőit. A durva kerámiák között megtaláljuk a perem alatt lyuksoros, széles szájú fazeka­kat, illetve nagyobb méretű tárolóedényeket (S40, S53), de a típusok lyuksor nélküli ki­vitelben is előfordulnak (S54). A nyakkal ellátott nagyméretű tárolóedények szintén jelen vannak (S53, SÍ 13), a nyakhajlatban és az edénytesten ujj- vagy körömbenyomkodással tagolt bordákkal díszítve (S40, S42, S50, S60, SÍ 13), időnként extrém falvastagsággal (SÍ 14: 2,9-4,2 cm; 5,4-5,9 cm). A díszítőelemek közül ki kell emelni a mintába rende­zett körömcsípéseket, köröm(vég)benyomkodásokat és beszurkálásokat (7. kép 3-5, 7; S27, S40, S53, SÍ24), melyek általában vízszintes és függőleges sorokban helyezkednek el, bütykökkel tagolva (S40). Előfordulnak teljes felületet vagy kisebb területet borító benyomott díszítések is, melyek kisebb méretű, fazékszerű edényeken és nagyobb tároló­edényeken is feltűnnek (7. kép 6, S40). Behúzkodott felületű, bütyökdíszes edény darabja is megtalálható a leletek között (S54), egy töredék pedig hosszú, függőleges tüzdeléssel díszített felületű edényből származik (SÍ24). Két házi kerámia oldaltöredékén festés lát­ható: az egyiken egy vékony, szabálytalan (csurgatott?) fekete vonal (S53), a másikon pedig vékony és szabálytalan vörös vonalak (S53). A felsorolt durva kerámia formák és díszítések a kultúra más településein is álta­lánosak (Kalicz-Makkay 1977, 88-91; G. Szénászky 1979, 75-76; 1988, 7-13; Horváth 1983, 44-45, 51-52; Goldman 1984, 13-38; Hegedűs 1985, 37-38). G. Szénászky J. megállapítása szerint a hosszú tűzdelésekkel borított edényfelület, melyet Nagy-fer­tőn egy töredék képvisel, a kultúra korai időszakára jellemző (G. Szénászky 1988, 12). A fazekak és tárolóedények perem alatti lyuksoros díszítéséről nem írnak a közlések, bár a lyuksor az AVK korábbi időszakaiban, illetve a tiszadobi csoport és a bükki kultúra anyagában is gyakori (Kalicz-Makkay 1977, 32, 40; Lichardus 1974, 29). A nagy-fertői finomkerámiák többsége a durva kerámiákhoz hasonlóan háztartási edény. A legnagyobb számban sötét színű, kívül-belül fényezett felületű tálakat (S40), bomba formájú edényeket (SÍ06, SÍ34) és széles szájú poharakat (S40) találunk. A tálak pereme sok esetben bevagdalt (S40, SÍ 14), a bomba formájú edények külső és belső pe­remét pedig többször fekete vagy vörös festett sáv díszíti (S40). Az edényeken előfordul nagyobb felületre kiterjedő vörös bevonat és pasztózus vörös festés is (S40). Gyakori dí­szítőelem a hosszúkás, keskeny, lencseszerű bütyök (S40, S54, SÍ 14). Az egyik nagymé­retű finomkerámia tál alját 6 lyukkal törték át (SÍ 13). Valószínűleg a folyadékot vezették le így a benne tárolt anyagból. 17

Next

/
Oldalképek
Tartalom