A Herman Ottó Múzeum évkönyve 49. (2010)

Csengeri Piroska: A szakáiháti kultúra települései Mezökövesd-Nagy-fertőn és Mezőkövesd-Meleg-oldalban. Előzetes jelentés

bizonyos mélységig feltöltött AVK kutat használt rituális célokra vagy hulladéktárolásra, esetleg a területet, így a kutat is folyamatosan használta egy (AVK-szakálháti) közösség. Ez utóbbi esetben tanűi lehetnénk az anyagi kultúra (kerámiaművesség) átalakulásának. Az S30 kút szakáiháti leletei közül említésre méltó egy durva felületű, vonalas díszítés részletét mutató töredék, melyen a vonalak köze vörösre és sárgára festett. E díszítésmód a szakáiháti kultúra arcos edényeire jellemző (Kalicz-Makkay 1977, 91). Jelentős továbbá egy nagyméretű kiöntőcső, melyet 11 lyukkal fúrtak át, külsejét pedig kisméretű, bekarcolt négyzetekkel díszítették (6. kép 1 ).

4 A töredék folyadéktároló edénytípusból származik, a szóban forgó darabot azonban valószínűleg nem hétköznapi célokra használták, ugyanis a kiöntő külsejét pasztózus vörös festés borítja (6. kép 1). Ugyancsak az objektum betöltésének felső részéből származik egy narancssárga színű, félgömb alakú tál, melyet különleges díszítés borít (6. kép 2; Szá: 18 cm, M: 9,3 cm; Fá: kb. 4 cm, az alj enyhén négyszögletesedé).

5 A perem alatti vízszintes sorokat függőleges vágásokkal lépcsőszerűen megtörték. Az edénytest díszítése két cikcakk alakban körbefutó kettős vonalból áll, melyből függőleges vonalcsoportok ágaznak le. A „lépcsőmotívumos" díszítéssel ellátott edényeket Kalicz N. és Makkay J. bükki importoknak tartja a szakáiháti kultúrában, megjegyezve, hogy előfordulásuk bükki területen sem gyakori (Kalicz-Makkay 1977, 90, Taf. 141, 2).

6 A „lépcsőmotívumos" perem alatti díszítés valóban előfordul a bükki kultúrában, az edénytest többi részét azonban általában bükki díszítőstílusok elemei borítják (Pl. Bükkaranyos-Földvár, Kalicz-Makkay 1977, Taf. 113, 7, 9, 11, 15, 18-20, Edelény-Borsod-Derékegyháza, Tompa 1929, VII. t. 8-11; IX. t. 17, Felsővadász-Várdomb, Csengeri 2001a, XI. t. 4), míg a mezőkövesdi edényen a bükki kultúrától idegen díszítés látható. A Domica-barlangból előkerült lépcsőmotívumos edények alsó részén futóspirál mintát találunk, amit vonalcsoportokból álló díszítés tölt ki (Lichardus 1964, Obr. 3). Ezeket a leleteket J. Lichardus SzakálhátLebő típusú kerámiaként írta le munkáiban (Lichardus 1964, 70; 1974, 103). Hasonló az Edelény-Borsod-Derékegyházáról (Tompa 1929, XIV. t. 3; Lichardus 1964, Obr. 3; Kalicz-Makkay 1977, Taf. 173, 9) származó edény mintája (sraffozással kitöltött belsejű fekvő „S" motívum). Az ismertetett leletek a két kulturális csoport között fennálló szoros kapcsolatokra utalnak, készítési helyük azonban csak természettudományos vizsgálatokkal lenne megállapítható. A mezőkövesd-nagy-fertői töredék díszítése leginkább a Stichband kerámiák díszítőmotívumaira emlékeztet. Ez a stílus azonban csak a kárpátmedencei késő neolitikum idején tűnik fel a Közép-Németországtól Ausztriáig és DélLengyelországig terjedő területeken.

7 Végül megemlítendő az S30 kút nagyszámú, bekarcolt díszítés nélküli, kívül vagy belül (esetleg mindkét oldalán) vörös festéssel, illetve bevonattal borított töredéke, melyek arra utalhatnak, hogy a kutat rituális célokra is használták. 4 A 6. cs 8-10. képek lárgyfotóit, valamin! a 7. kép 1 fotóját Kulcsár Gcza (HOM) készítette, a 7. kép 2-7 fotói a szerző saját felvételei. A táblák összeállításában nyújtott segítséget köszönöm Nagy Zoltánnak. A mezőkövesdi lclctanyagokat Kozmáné Bányi Judit (HOM) restaurálta. 5 A továbbiakban: Szá - szájátmérő, M - magasság, Fá - fenékátmérö, d átmérő. 6 Mczökövcsd-Nagy-fcrtőről is ismerünk egy hasonló edényből származó darabot (9. kép 2; S42), melynek alsó része azonban nem maradt meg. 7 Stichband kerámiák a Samborzcc-Opalów csoport, majd a Malicc-csoport hordozói révén a FclsőTisza-vidck késő neolitikumában is feltűntek (Kalicz 1994. 267, 275). 12