A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)
Pirint Andrea: Ecsettel, szóval és tettel. Bartus Ödön (1888-1950) festőművész munkássága
ral, 36 tábla rajzzal és tartalomjegyzékkel megtoldott munkáját úgy állította össze, hogy bárki könnyen eligazodhasson benne. A 30-as évek az aprólékos, négy fal között végzett munkákkal teltek. Úgy tűnik, hogy a bethleni konszolidációs időszakkal együtt az optimizmus kora is véget ért a korábban agilis miskolci közéleti szereplők számára. Bartus sokat jegyzetelget íróasztalánál ülve. Minden tapasztalatát papírra veti, amikre akkortájt végzett gyakorlati munkája során szert tett. Jegyzeteinek témáit tekintve leginkább címerfestéssel és restaurálással foglalkozott ebben az időben. Folytatja a heraldika terén szerzett tapasztalatainak rögzítését, amit 1933-ban konkrétan Hubay Kálmán és felesége címerének elkészítése ösztönzött. Bizonyos anyagkísérletekbe is belefeledkezik, pl. zománcfesték és mixtion különböző arányú keverékeinek tartósságát, tapadását vizsgálja a vastag pergamenen. Ezek mellett leginkább a restaurálás foglalkoztatja. Mint már említettük, 1928-ban vállalt először ilyen típusú feladatot, s az eredmény roppant büszkeséggel töltötte el. Már ekkor elkezdi a restaurálással kapcsolatos tapasztalatok papírra vetését, majd a későbbiekben (1931-1933) ugyanezen lapra vezeti rá az újabb és újabb eredményeket. 37 Jegyzetei azt bizonyítják, hogy a restaurátori tevékenységet élete végéig űzte. 1938-ban a meggyengült vászon deszkalapra történő ráhúzásának folyamatát írja le, ugyanakkor felfedezett egy új eljárást is a festővászon tartósságára. 38 Idevágó ismereteit végül 1947 decemberében még egy teljes oldallal megtoldja, melynek margójára önmagát emlékeztetendő odaírja: „Restaurálás előtt átolvasni". Mindezen foglalatosságokat már jó ideje csupán szabadidejében, iskolaigazgatói teendői mellett végezte. Ami a kiállításokat illeti, a 30-as években utoljára a miskolci képzőművészek 1936-os csoportos tárlatán szerepelt a Korona Szállóban, tehát ugyanabban az évben, amikor az iparos tanonciskola irányításával megbízták. Aztán jött a II. világháború és a hallgatás természetszerű volt. 1941-ben újabb hivatali feladatot is kapott: tanulmányi felügyelő lett a miskolci tankerület iparos és kereskedő tanonciskoláinál. A következő évben - egy átmeneti időre - megvált Miskolctól. Hatéves tanonciskolái igazgatóságát követően állami ipariskolai tanárrá nevezték ki, s egyúttal Újvidékre (ma Novi Sad, Szerbia) helyezték, ahol 1942. szeptember 1-től az állami nőipariskola igazgatói állását töltötte be. 39 1946 nyarán azonban újra Miskolcon van, és lázasan dolgozik a növendékhiány miatt megszüntetett miskolci Nőipariskola Ipari Leányközépiskolává történő átszervezésén. A szeptembertől induló intézményben megint csak az igazgatói posztot tölti be. Újvidékről visszatérve mintha felfrissült volna. 1946-ban részt vett a BorsodMiskolci Képzőművészek Szabad Szervezetének miskolci kiállításán. (Meg kell jegyeznünk, hogy a katalógusban olvasható képcímek tanúsága szerint a festői fénykorra datálható képekkel szerepelt.) Utolsó éveiben ismét közéleti szerepet vállalt: a Képzőművészek Országos Szabadszervezete miskolci csoportjának elnökeként kiállításokat nyitott meg, tárlatvezetést tartott. 1950-ben két csoportos tárlaton is kiállított, de mielőtt festőművészi önbecsülése ismét lendületet kaphatott volna, ugyanazon év november l-jén Miskolcon elhunyt. 62 évet élt. 37 HOM Képzőművészeti Adattár 2005.8.4. 38 HOM Képzőművészeti Adattár 2005.8.6-7. 39 Magyar Jövő 1942. aug. 2. 7.
