A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)
Marozsán Zsolt: Dohánytermesztők a Sajó-völgyben (A sajószentpéteri sváb kisebbség története)
A 20. század első felében a dusnoki dohánytermesztők közül számosan szegődtek el a bányákhoz, valamint a gyárhoz idénymunkára, hisz különben hogy fordulhatott volna elő, hogy egyes dusnoki személyek váltakozó foglalkozás megjelöléssel szerepeltek a plébániai anyakönyvekben. Az ideáramló német származású csoportok közben a település fontos részévé váltak, nagy részük letelepedett és elindultak a végső asszimiláció, az elmagyarosodás útján. Éppen ezért érintette nagy részüket hátrányosan az 1945-ben elkezdődött „kis munka", melynek során száznál is több, köztük 14 dusnoki német származású, német nevű, vagy éppen magyar személyt hurcoltak kényszermunkára szovjetunióbeli táborokba. A sajószentpéteri németség a málenkij roboton Amálenkij robot második világháború utáni szovjetunióbeli kényszermunka szokásos magyarországi elnevezése, melyre főleg német származású magyar polgári lakosokat deportáltak. A „kis munka" valójában kemény fizikai munkát jelentett (romeltakarítás, építkezés, bányászat), melyre módszeresen válogattak össze férfiakat és nőket egyaránt, akik aztán akár öt évig is kényszermunkát végeztek valamelyik szovjet iparvidéken. Ennek estek egyaránt áldozatául Sajószentpéler német származású és magyar 52 lakosai. A deportálást a szovjet által megszállt területeken a 2. és a 3. Ukrán Front 1944. december 22-i 0060. számú parancsa rendelte el. A parancs értelmében 17-45 év közötti német származású férfiakat és 18-30 év közötti német származású nőket kellett begyűjteni területenként megadott létszámban. 53 A tragédiát a szovjet vezetés és a magyar kormányzat úgy próbálta leplezni, hogy a polgári személyek elhurcolását és a szovjetunióbeli kényszermunkát egyszerűen „hadifogolyügy"-ként kezelték, és így mutatták be a korabeli sajtóban. 54 A Magyarországról történő elhurcolások áttekinthetőségét megnehezíti, hogy időszakonként és térségenként változott mind az összeszedés módja, mind pedig a deportálást elrendelők és végrehajtók köre, valamint az áldozatok összetétele is. 55 Gyakran előfordult, hogy a szovjetek egy-egy település elfoglalása után rövid időn - sokszor napokon - belül összeszedték és elhurcolták a civil lakosság egy részét, vagy olyan fogolygyűjtő akciókra is sor került, amelyek esetében nem csupán a leendő kényszermunkások számának a növelése, hanem az adott régió „pacifikálása" és etnikai arculatának megváltoztatása volt a cél. A deportálások harmadik típusa egy időben pontosan körülhatárolható és egész Kelet-Európára kiterjedő kampány keretében zajlott. Ez az akció a német nemzetiségűek ellen irányult, de a Magyarországról „németként" elhurcoltak nagyobb része még csak német anyanyelvű sem volt, és ezzel mind a szovjet végrehajlók, mind a magyar segédkezők tisztában voltak. Ha a kontingenst a német 52 Az oroszok a nemet szánnazást legtöbbször a név alapján állapították meg, így nem volt ritka német nevü zsidók elhurcolása sem. Ahol nem volt elég német származású és német nevü ember, ott magyarokkal egészítették ki a létszámot. 53 A kollektív bűnösség jelszavával összegyűjtött németek között voltak, akik ellenségeiknek köszönhették elhurcolásukat, és voltak, akiknek a vagyonára vetett szemet valaki. Rátkán a lakosokat népszámlálásra hívták az iskolába, majd szovjet alakulatok vették körül az epületet, ahonnan marhavagonban szállították cl az embereket a donyeci bányavidékre. 54 Előzménye volt, hogy a szovjet vezetés a háború kezdetétől törekedett arra, hogy a fogságba esett katonákból és az elfoglalt területek civil lakosságából nagyszámú kényszcrmunkásscrcgrc tegyen szert. 55 Stark 2006.
