A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Gyulai Éva: Árpád-házi Szent Erzsébet és Sziléziai Szent Hedvig kultusza a késő középkori Szepességben

2. kép. Márton mester: A jánosfalvi Szűz Mária-oltár (1597) Elisabeth von Thüringen 2007. 255. kép alapján 1 Az arnótfalvi oltárkép a trónuson ülő Madonnát ábrázolja két női szenttel, Árpádházi Szent Erzsébettel és Sziléziai Szent Hedviggel, vagyis a „sacra conversazione" ikonográfiáját követve, a táblákon Szent Rókus, Szent Ágnes, Szent Sebestyén és Szent Luca vagy Otília. Az 1485-1490 körüli időpontra datált oltárképen a szepességi művészet német monográfiája, az 1938-ban megjelent „Schürer-Wiese" már Szent Hedviget azonosítja, s éppen Szilézia védőszentjének, Szent Erzsébet nagynénjének alakja alapján gondolták úgy a német művészettörténészek, hogy az oltár donátora Szapolyai István és felesége, Tescheni (a fejedelemség magyar megnevezésével: Tesseni) Hedvig hercegnő, hiszen a tescheni herceg lánya hazájából hozhatta Andechs-Meráni Hedvig, Szilézia védőszentje tiszteletét.

7 Bár eddig a történeti kutatások háttérbe szorultak az arnótfalvi oltár és körének vizsgálatában, az írott források igazolni látszanak a művészettörténet megállapításait: a Szapolyai család közreműködését és a jánosfalvi kapcsolatot. A kis szepességi falu, Arnótfalva története már a 13. században kapcsolatba kerül a szepesi káptalannal, 1250 körül (ekkor még Heymuth néven) ugyanis a kolostor legkorábbi birtokai között találjuk, a későbbi menedékkövi karthauzi kolostor helyszínével, „Leton" birtokkal együtt.

8 Arnótfalva a 14. században a szomszédos településekkel együtt, mint Frankfalva vagy Frankvágása, Tamásfalva, Farkasfalva, Rókus, a Görgeyek őseinek birtoka, a falvak neve is mutatja a korabeli családtagok és családi birtokosztály 7 Schürcr-Wicsc 1938. 97. 8 Csánki II. 273-274.