A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)
Daróczi-Szabó Márta: Garadna-elkerülő út 1. lelőhely (Garadna-Kovács tanya) germán állatcsontjainak vizsgálata
A kultikus kutyatemetkezés értelmezése nehezebb. A kutyák szerepe a különböző korokban és vallási képzetekben más és más lehetett, de gyakran jelentek meg, és „használták" őket a túlvilággal kapcsolatban álló hírvivőkként. Talán ilyen szerepben tűntek fel a garadnai temetkezésekben is. A mai fajtákkal ezeket az állatokat nem lehet megfeleltetni, hiszen a mostaniak visszavetitése az adott korszakra anakronizmus lenne. Inkább a külső hasonlóság alapján lehet besorolni ezeket egy adott típusba. Két kutya is előkerült, amelyek koponyaformájukat tekintve agárszerüek, mindkettő marmagassága 59 cm volt. (Az előkerült 13 kutyaés egy rókakoponya méreteit 1. a 4. táblázatban.) Macska Míg a vadmacska hazánkban is őshonos, a házimacska a rómaiakkal érkezett a Kárpát-medencébe. Sajnos a két változat között korántsem figyelhető meg olyan mértékű méretbeli elkülönülés, mint például a sertés és a vaddisznó között, így az előkerült töredékek meghatározása házimacskaként inkább csak valószínűsíthető. A 132 csont legalább hat egyed maradványa volt. (Életkor szerinti eloszlásukat 1. 2. ábrán.) Az egyik példány teljes vázára egy őrlőkő töredékei alatt találtak rá a régészek. A kultikus áldozat sem zárható ki teljesen, de sokkal valószínűbbnek tűnik, hogy egy szerencsétlen baleset végzett az állattal. Háziszárnyasok A házityúkok már a vaskorban megjelentek a Kárpát-medencében, a háziludak valamivel később, a római korban. Az anyagból előkerült tyúkcsontokon két esetben vágás-, egy esetben égésnyomot lehetett megfigyelni. Az előbbiek minden bizonnyal a konyhai előkészítés során kerültek rájuk. Négy egyed nemét sikerült meghatározni, a sarkantyújuk alapján három kakast, az egyik combcsont diafízisének belsejében látható medulláris csontképződés' 7 alapján egy tyúkot lehetett elkülöníteni. Az a későbbi korokban is általános volt, hogy a háziszárnyasok között a tyúkok uralkodtak a többi fajhoz (lúd, kacsa stb.) képest. Itt is meg lehetett figyelni, hogy a 38 tyúkcsontra mindössze 5 lúdcsont jutott. A háziszárnyasok tojásán és húsán kívül a tollaikat is felhasználták. Vadállatok A vadállatok aránya mindössze 1,1%, ami nagyon kevés. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az agancsokhoz az állat elejtése nélkül is hozzájuthattak (számos darabon látható, hogy az állat már elhullajtotta azokat), valamint, hogy a róka és a hörcsög csontjai akár a későbbi korok állataiból is származhatnak, amelyek belefúrhatták magukat a régészeti rétegekbe, akkor ez a szám még kevesebb, mindössze 0,3%, Noha a barnamedvéből egy könyökcsont (ulna) töredékét sikerült meghatározni, elképzelhető, hogy nem zsákmányállatként, hanem már kuriózumként (amulett, „trófea") került a településre. A halcsontok kis méretük és porózusabb csontszerkezetük miatt a tafonómiai veszteségeknek jobban ki voltak téve, ezért feltételezhetően csekélyebbnek mutatják a halászat jelentőségét a ténylegesnél. 17 A tojók a tojáshéj képzéséhez szükséges kalciumot részben a saját csontjaikból nyerik ki. Ez a csontok diafizisében egy sajátosan porózusos szerkezetet hoz létre, amely szabad szemmel is könnyen felismerhető.
