A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Daróczi-Szabó Márta: Garadna-elkerülő út 1. lelőhely (Garadna-Kovács tanya) germán állatcsontjainak vizsgálata

Az előkerült fajok jellemzése Szarvasmarha A legtöbb csonttöredék szarvasmarháktól származott, ami nem meglepő, hiszen tudjuk, hogy ezt az állatot milyen sokféleképpen lehetett hasznosítani. Húsuk, tejük fogyasztása, igavonó erejük kihasználása és bőrük felhasználása mellett megmunkálták csontjaikat és szarujukat is. Noha ez utóbbi esetben maguk a leletek nem kerültek elő, a megmaradt szarvcsapok tövénél tíz esetben lehetett megfigyelni olyan vágásnyomokat, amelyek a szaai eltávolítására utaltak. A római kor fellendülést hozott a szarvasmarhatartásban, nagyobb termetű állatok jelentek meg a Kárpát-medencében, majd a népvándorlás korára csökkent a méretük. Amíg az előbbi időszakban 124 cm (ökrök esetében akár 135-140 cm), addig utóbbiban 119 cm volt az állatok átlagos marmagassága.

8 Jelen anyagban a nem

9 és marmagasság

10 meghatározására 61 metapódium állt rendelkezésre. A kapott értékek eléggé változatosak, eredményeiket az 1. ábrán mutatom be. Az egyedek többsége 100-115 cm közötti volt. Nemet (a Nobis által közölt karcsúsági mutatókat használva) 36 esetben lehetett határozni. Az eredmények: egy bika, három ökör és 32 tehén. Sajnos létezik egy olyan mérettartomány, amelyben a nagyobb teheneket a kisebb ökröktől, illetve egy másik, amelyben a nagyobb ökröket a kisebb bikáktól nem lehet szétválasztani. Noha egy több emberöltőn át létező település szarvasmarha-állományára nem lehet 36 csontból következtetni, feltételezhetően az eredmények nagyjából mutatják a nemek tényleges eloszlását. Szokatlanul magas arányban kerültek elő a nem kifejlett állatok csontjai, hiszen a becsülhető életkorú egyedek mintegy fele ide tartozott (2. ábra). Ez arra utal, hogy a másodlagos hasznosítások mellett a szarvasmarha igen fontos szerepet töltött be a település húsellátásában is. Ló A lócsontok kis száma (a meghatározható fajú állatok mindössze 3%-a) azzal magyarázható, hogy (mivel húsukat nem, vagy csak alkalomszerűen fogyasztották), maradványaik jóval ritkábban keveredtek a konyhahulladék közé. Teljes lócsontváz a településen nem került feltárásra, így az állományra csak az előkerült 250 darab csontból lehet következtetni. Marmagasság számítására" 12 csont bizonyult alkalmasnak, ebből ötöt csontkorcsolyának alakítottak át. Ezek alapján az egyedek marmagassága 120,5-149 cm között mozgott. A kor átlaga 136 cm

12 körüli volt, ennek a talált csontok jó része megfelel. Akárcsak a szarvasmarhák esetében, itt is méretcsökkenés figyelhető meg a római korhoz képest (3. ábra). A legkisebb egyedek marmagassága felvetette a szamarak, illetve öszvérek meglétének a kérdését. A háziszamarak a rómaiakkal érkeztek a Kárpát-medencébe, az öszvérek pedig a szamarak és lovak pároztatásával könnyen létrehozhatóak voltak. Sajnos elkülönítésük a régészeti anyagban nem egyszerű, hiszen csonttani különbségek nemigen 8 Bökönyi 1974, 127-135. 9 Nobis 1954, 155-194. 10 Calkin 1962, 140. 11 Kicscwaltcr 1888. 12 Bökönyi 1974, 270.