A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Szűts István Gergely: A szervezett szabadidő jellegzetességei Miskolcon az 1950-60-as években

Ez utóbbi szerint a modem nagyipar által elidegenedett munka legfőbb kompenzálója maga a szabadidő kell, hogy legyen." Nem célunk itt részletesen bemutatni a marxi filozófia alapvetéseit és annak a szabadidőre vonatkozó tételeit, sem azt, hogy mindezek hogyan érvényesültek a kommunista rendszerekben, hiszen ezek makroszintű mérése témánk szempontjából nem élvez prioritást. E helyett most, a rövid és általános magyar jellegzetességek bemutatását követően a fő hangsúlyt a szocialista korszak egyik mintavárosára és az ott élők számára (általuk) működtetett csoportok szabadidős szokásaira helyezzük. Azt gondoljuk ugyanis, hogy a korszak szervezett szabadidő mintáinak valódi szerepeit leginkább azok tudják bemutatni, akik számára mindezeket megalkották. A következőkben ezért megnézzük, hogy a hatalom a szabadidő kapcsán milyen jelenségekre összpontosított, majd azt, hogy mindezeket a szabadidőt eltöltők hogyan érzékelték. A szabadidőről és a hatalom kapcsolatáról érzékletes képet fest egy 1970-ben kiadott propagandafüzet, amely belső használatra, elsősorban a szakszervezeti vezetők közösségi munkájához igyekezett hasznos tanácsokat adni. Itt a szabadidő kérdésével kapcsolatban rögtön az első fontos észrevétel, hogy bizony még ma is, tehát a 60-as,70-es évek fordulóján is sokan vannak olyanok, akik a szabadidő eltöltésének kérdését nem köz-, hanem magánügynek gondolják.

12 Pedig a szocialista életmód megteremtése nem lehet sikeres a munkán kívüli órák megfelelő felhasználása nélkül. „A dolgozók kulturált pihenésének és szórakozásának elősegítése a szakszervezeti bizottság kulturális munkájának éppolyan fontos része, mint például az, hogy gondoskodjék az általános műveltség emeléséről vagy az irodalmi és művészeti ízlés fejlesztéséről. Mindegyik feladat végső soron a szocialista ember sokoldalú kinevelését segíti. "

13 A fő hangsúly tehát a szocialista embertípuson és annak a hatalom által irányított nevelésén volt. Kérdés persze, hogy a párt mit tekintett a dolgozók számára hasznos és haszontalan szabadidőnek, és ezek meghatározására és elválasztására milyen intézkedéseket tett. A most idézett tanácsadó füzet szerencsére részletesen tárgyalja ezt a problémát és számos példával illusztrálja a szocialista embertípus számára üdvösnek illetve kárhozandónak tartott viselkedési módokat. „A szórakozás olyan foglalatosság, amely az embereknek örömet szerez, ugyanakkor nem okozhat bosszúságot másoknak. "

14 Mindezt hétköznapi példákkal is igyekeztek illusztrálni. „ Ugyanígy, bosszantóak a moziban hangosan zörgők, csapkodok, szellemeskedők, a vendéglőben a duhaj,, nótázok" és garázda magatartásúak. "

15 Jól látható tehát, hogy a szabadidő eltöltésének egyik sikerét a meghatározott, tehát a megfelelő viselkedési minták követésében látták. Ahogy a viselkedési normákat, úgy a szabadidő eltöltésének formáit is igyekeztek jól behatárolni, ehhez külön hangsúlyozták, hogy legfontosabb a dolgozók igényeinek megismerése és felmérése, ám a bizalmi emberek számára elsődleges célként mégis a tudatformáló szórakozási formákat ajánlották.

16 Érdekes végignézni az itt felsorolt szabadidős-szórakozási mintákat. Elsőként a kirándulást említik, ahol talán korábbi tapasztalatokból okulva külön kihangsúlyozzák, hogy a közös utazás, túrázás is kulturális esemény, így annak tartalmi részére különösen fontos odafigyelni. Hogy mindezt hogyan 11 Sándor 1970. 80. 12 Simó 1970. 305. 13 Simó 1970. 305. 14 Simó 1970. 305. 15 Simó 1970. 305. 16 Simó 1970. 306.