A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Hajdú Ildikó: Acélváros (Társadalom és építészet kölcsönhatásában)

rakozók elvárásai között. Mindennek magyarázatát részben épp a nehéz lakásviszonyok, a lassan bővülő lakáskínálat és leginkább az ahhoz való hozzájutás nehézségeiben kell keresni. Az „Egyszer volt, hol nem volt, Acélváros" társadalomtudományi kutatás során készített interjúkból kirajzolódik, hogy sokkal inkább a szövetkezeti és tanácsi lakás közötti különbségtétel jelent meg a lakásigénylés szempontjai között, amely szerint az előbbi esetben sajátjává válhatott a lakás, míg a második esetben ahhoz bérlőként jutott az igénylő, bár a későbbi időszakban itt is gyakorivá vált, hogy a bérlő megvásárolhatta a lakást. A szövetkezeti lakásra az igényt a munkaadó vállalatnál lehetett beadni, míg a tanácsi lakásokra a Városi Tanács Végrehajtó Bizottságához, amely komoly ellenőrzéseket végzett a lakásra jelentkezők élethelyzetét illetően. Az önálló, saját lakás igénye főként a családalapítás után, de nagyon gyakran a gyerekek növekedésével merült fel. A bevezetőben szereplő kérdések közül néhány megválaszolása további kutatásokat igényel. Az eddigi eredmények alapján nehéz megválaszolni, befolyásolja-e a „környezetváltozás" az egyéni gondolkodásmódot és cselekvést? Részben a kérdés további végiggondolásához nyújt segítséget Arlequin városa. Grenoble mellett, Le Corbusier elvei szerint, társadalomtudományi kutatásokkal együtt tervezték meg Franciaországban Arlequin városát. A településen intenzív társadalmi, közösségi élet bontakozott ki a kutatások szerint, ahol a házak mellett közvetlenül tervezték meg a mindennapi élet különböző színtereit, így a bisztrókat, éttermeket, óvodákat, iskolákat, stb. Az itt végzett szociológiai vizsgálatok azt mutatták, hogy intenzívebb emberi kapcsolatok és társadalmi élet alakult ki, mint más hasonló városokban. Szirmai Viktória ugyanakkor felteszi a kérdést, hogy vajon ez a pezsgő élet tényleg az urbanisztikai eredményeknek volt-e köszönhető, vagy esetleg az „a lakók szubjektív vágyai miatt alakult így."

76 Ez a kérdés Miskolc esetében is elgondolkodtató és megfontolásra érdemes, hiszen az '50-60-as évekre általában pozitív töltettel tekintenek vissza a lakosok. Kétségtelen, hogy Arlequinhez hasonlóan, Miskolcon is, a városlakók beszámolóiból egy gazdag társadalmi és szomszédsági kapcsolatokkal jellemezhető, pezsgő szellemi, kulturális és közösségi élet létezett a világháborút követő újjáépítésektől kezdődően, mely azonban mára teljesen megszűnt. A változás, mondhatjuk úgy, hanyatlás jelei a '70-es években kezdődtek meg, az építészeti technológiaváltozással intenzíven felgyorsuló városnövekedés és lakosságbeköltözés idejével egyidejűleg, miközben a politikai ideológia is folyamatos lassú átalakulásban volt. A társadalom és a helyi közösségek szerveződésére, illetve későbbi szétesésére, ha nem is egyedüli tényezőként, de hatással volt az az építészeti környezet, amely a technológiai változásokkal új irányokban indult el. IRODALOM BARFIELD, Thomas (szerk.) 1997 The Dictionary of Anthropology. Blackwell Publishing CSONKA Pál 1955-56 Dr. Warga László. ÉKME Évk. 76 Szirmai 1988. 66.