A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Hajdú Ildikó: Acélváros (Társadalom és építészet kölcsönhatásában)

utat. Ez a déli elterelő út, ahogy Valentiny Károly 1959-ben fogalmazott, „kiérlelt mérnöki munka" volt: „az ipari üzemek megkapó látványa tárul az érkező elé, s a hatást még növeli, hogy a feltárulás pillanatában, mintegy 40-50 m magasságban állunk a városrész fölött. A lenyűgöző ipari városkép hatása után egyszerre tárul elénk a Szinva-völgyben fekvő egész városrész."

40 Weiner és Ruisz tervei további részleteinek kivitelezését újabb városrendezési terv akadályozta meg. 1951-ben, az I. ötéves terv keretében, már ismét más szellemben készült városrendezési, -tervezési folyamatok indultak meg, „fejlettebb metodikai elgondolások szerint."

41 A legfőbb jellemzője „a Szovjetunió gyakorlatának ideológiai töltésű átvétele," ahol a tömbös rendszer egyre erőteljesebb alkalmazása és „a szolgáltatások formális szempontoknak történő alárendelése"

42 lett az uralkodó. Ezt tükrözi az 1952-es általános terv, amely már 950 ezer lakossal számol, majd pedig a Városépítési Tervező Vállalat (VÁTI) által készített terv. A VÁTI által készített tervek a szocialista realizmus után, már ismét a modemizmus törekvéseit tükrözik. A visszatérő modernizmus és a vele megjelenő tömeges, nagyléptékű lakásépítkezés, mely később a panelépítkezésben forrta ki magát, elvetette mind a klasszicizmus formavilágát, mind a zöldterületi, kertvárosi jelleget. A terv „első ízben vetette fel a népgazdasági tervezés és a városrendezés kölcsönhatásának problémáját." A megváltozott szemlélet okait Európában a gazdasági fellendülésben, hazánkban az erőltetett iparosításban kell keresni, mely az emberek tömeges városba költözését és költöztetését vonta maga után. 1954-re készült el a VATI ún. Városkompozíciós terve, amely „az építészeti együttesek és hangsúlyok kialakítására adott vázlatos elképzelést,"

43 a terület-felhasználás, közlekedési hálózat, szomszédsági egységek, közintézmények és közműhálózat tervei mellett. Ebben először egy 250-300, majd 350 ezer lakos befogadására alkalmas tervjavaslatot dolgoztak ki. Végül a rendelkezésre álló források és nyersanyagok figyelembevételével 250 ezer fős lakosságszámnál álltak meg.

44 A terv „első példája a magyar településtervezésben a komplex szemlélettel készült, nagy összefüggő területre kiterjedő, a műszaki és gazdasági kérdéseket egyeztető és értékelő tervezési munkának."

45 A terv, amelyből bár számos részlet megvalósult, valójában szintén nem került jóváhagyásra és nem emelkedett törvényerőre. Ahogy Valentiny megfogalmazta, és láthatóvá vált az eddigi tervekből „a városrendezési tervek jóváhagyásának rendje állandó forrongásban, változásban van."

46 Ennek következtében újabb városrendezési tervek követték a VÁTI terveit is, 1960-68 között az Általános Rendezési Terv I. és II. üteme, majd végül a kormányhatározat az 1970-es általános rendezési tervét hagyta jóvá Miskolcnak. Ez már a paneltechnológia, a házgyár széles körben történő alkalmazásának időszaka, amely immár technológiailag is lehetővé tette a lakosságszám dinamikus növekedését nyomon követő intenzív építkezés megvalósítását. A várostervezés folyamatosan, a politikai-ideológiai változásokhoz alkalmazkodó, azokat nyomon követő tervek szerint alakult. Azonban a városépítési elképzelésekkel 40 Valentiny 1959. 108. 41 Valentiny 1959. 108. 42 Mcggycsi 2005. 170 43 Valcntinyi 1959. 110. 44 Dobrossy 2002. 278-279, Valentiny 1959. 108-109. 45 Dobrossy 2002. 278 46 Valentiny 1959. 108.