A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Gyulai Éva: Árpád-házi Szent Erzsébet és Sziléziai Szent Hedvig kultusza a késő középkori Szepességben

10. kép. Az arnótfalvi Szűz Mária-oltár. Fénykép, Norbert Leonard (1938 k.) (24 X 17,8 cm) KÖH F. 12322 kérdéseket vet fel. Attribútuma, a szempár ugyanis Szent Luca (Lucia) és Otília ikonográfiájából is ismert. A kutatás a legutóbbi időben hajlik az alakban Otíliát látni,

72 aki vakon született egy elzászi hercegi családban, ezért apja eltaszította, s így egy bajor apácakolostorba került. Bár legendája nem mentes az üldöztetéstől, nem tartozik a római egyház mártírjai közé, s mindig apátnői habitusban ábrázolják, kezében könyv és két szem, mert a szembetegek védőszentje. Szent Otíliát számos szent között a kassai Mettercia-oltáron (1516) is megtaláljuk, itt is szokásos apátnői habitusában festették meg.

73 Az 1460/70 körül készült bártfai Szent Borbála-oltár szekrényében, ahol egyébként Szent Hedvig jól ismert ikonográfiájával (hercegi korona, templom-modell) szintén megjelenik,

74 a kezében szempárt tartó Szent Otíliát ugyancsak apácaként ábrázolják, igaz, a felsőruha alatt, jelezve előkelő származását, brokátruhát visel. Az arnótfalvi szent azonban nem lehet Otília, hiszen pálmaággal láthatjuk, amely a keresztény ikonográfiában egyértelműen a vértanúság jelképe, így sokkal inkább tekinthetjük Szent Lucának. Szent Ágnes is pálmalevelet tart, akárcsak Szent Luca felett Sebestyén, így alul a római egyház „klasszikus" női vértanúi jelennek meg. Otíliát feltehetően azért azonosították a szenttel, mert a szempárt egy könyvön tartja, míg Lucia általában tálon mutatja mártíromsága jelképét. 72 Gótika 2003. Kat. sz. 4.56 (Végh János). 73 Vaskó (cd.) 2000. 91-92., 149-150. kép. 74 Gótika 2003. Kat. sz. 4.33.