A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Sümegi György: Adalékok a miskolci művésztelep történetéhez

4. kép. Plein-air munka a főiskola miskolci művésztelepén. (Az Orsz. M. Kir. Képzőművészeti Főiskola Évkönyve 1934-1935. Szerk: dr. Ferenczy József. Bp., 1935. 51.) 3. Lyka Károly: Művésztelepeink sorsa A magyar művésztelepek egy szomorú megállapítás kapcsán váltak aktuálissá: ezen a nyáron nagyon meg fog csappanni a számuk, s nagyon néptelenek lesznek. Oka ennek az, hogy a müvészfiatalság a mai viszonyok között képtelen előteremteni azt az összeget, amely az igények legnagyobb lefokozása mellett is szükséges ahhoz, hogy kiutazzanak a telepekre, s ott egyszerű menzájukat fönntartsák. Három éven át dolgoztak a fiatalok Miskolcon, Kecskeméten, Pécsett, Tatán, Gyöngyösön, Párád mellett, Jászapátin, ezidén - ha csoda nem történik - e telepek nagy része üres lesz, s ha eddig 150-200 növendék dolgozhatott őszig jó magyar vidékeken, érdekes tájakon és érdekes embertípusok között, ezidén legfeljebb ha 30-40 juthat ki a szabadba, a többi a pesti nyomortanyákba zsúfolódik egész nyáron át. Módomban volt látni a hatást, amelyet a fiatalságra ez a nyári munka tett, s tanulmányozhattam az eredményt is. Nyilvánvaló lett, hogy e pár nyári hónap munkája sokkalta eredményesebb művészeti értékek szempontjából, mint a téli munka Pesten. Mert hisz a nyár magában is kedvezőbb a művészi munkára, a világos napok, a fűtési mizériák hiánya, a könnyebb mozgás lehetősége frissebbé, kiadósabbá tette a tanulmányt, de az új tájak, új emberek, a szabad ég alatt való festés megannyi hathatós ösztönzője volt a munkának. S ennek körülbelül vége. Igen nagy pedagógiai előnyöket veszt a művész fiatalság, s nagy felelősséget vállal magára a társadalom, hogy a dolgok így fordultak. Ezt az egyik bajt tetézi egy másik. A művésztelepek nagyon alkalmas pacemakerjei a művészeti kultúrának. Kiváló alkalommá fejlődhettek volna oly irányban, hogy a vidék müveit közönsége lassankint közelebbi kapcsolatba lépjen a művészettel. Eddig művészeti kultúrában csak egy város részesült: Budapest. S az egész ország művészetét egy város éltette: Budapest. Hogy ez nem egészséges állapot, azt bizonyára mindenki belátja. A vidéknek is van jussa művészethez. A vidéknek is lehetőséget kell adni, hogy belekapcsolódjék a művészeti kultúrába. Nagybánya gyönyörű példájából láttuk, hogy ez a művelődési processzus legbiztosabban a művészteleprendszer útján érhető el. Az alapok meg voltak vetve, a munka megindult, szép reményekkel tekintettünk a folytatás elé. S most kátyúba zökken minden. Tehát még ezen az úton sem juthat a vidék művészethez.