A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Kornyáné Szoboszlay Ágnes: Száz éve indult a 125 éve született Kós Károly pályája (Gondolatok egy hosszan kísértő olvasmányélményemről és a magam életútjáról 2008-ban)

tanácsolni, mi csupán gyászolni tudunk, nem gondolkozni. Mi tanácsot és segedelmet a fejedelemtől várunk csupán, mert rajta kívül senki sem tanácsolhat. Itt ma nem egy ország rendéi ülnek, de apák, fiak, bátyák, öcsök, barátok, rokonok, felebarátok, a megárvult, gyászba borult Erdély fiai ülnek. Erezzük a szerencsétlenséget, amilyen még nem érte ezt az országot soha, érezzük az eltapodtatást, érezzük a gyászt, érezzük a fájdalmat és érezzük a veszedelmet, ami megmaradt kicsiny hazánkat fenyegeti. De érezzük azt is, hogy ezen a mi fejedelmünk tudna segíteni csupán. Nem mondjuk: hogyan, nem tudjuk: mint, az eszünk most nincs nyugalomban, de kérünk, instállunk alázatosan, megtörve, gyászosan, sírva megsebezve..." (547). 3. A szókincs jellemzői A köznyelvi, mindennapi szókincsbe természetesen simulnak bele a nyelvjárási elemek, a régi szavak, a lokal izmusok.

29 „Korán volt még, de a váróházban sokan voltak. Gyerőffi uram az öreg embert a fal mellé állított padra ültette. Annak szegeletében kapott még egy ülésnyi helyet Basa Tamás. Protektora aztán elment. - Csak üljön kegyelmed itt, én Kassai urammal megbeszélem a dolgot, aztán majd reákerül a sor az úrhoz való bemenetelre. [...] Az emberek szélűben beszélték a gyalui dolgokat; az újonnan jöttek toldották a mesét tovább. Voltak, akik úgy tudták, hogy a vár elpusztult tőből, mások csatáról tudtak, amit éjszaka vívtak Bethlen-kopják a fejedelem darabontjaival" (454). (A kiemelések tőlem. K. Sz. Á,) Szívesen használja Kós Károly a nöttön nő, folyvást foly, időtlen időktől fogva, fűzték, fűzögették a beszéd fonalát (...); a Deésre gyűlt község [...] nőtt, növekedett napról napra, óráról órára (541) és hasonló figura etymologicákat. Ha a köznyelvi szó labiális, illetve illabiális változatban is létezik, az illabiális változattal találkozunk: felül, fenn, szeglete Ha a szónak rövidebb és hosszabb változata is van, ebben a szövegben a hosszabb változatnak van elsőbbsége: hátulsó ház, leány, munkálkodás, szegelet, szegelettéka, reá, elmúlott, megnyílott, támadott, szállotta, csúfondárosan, haloványan, hullongó, szállongó. Ez lassítja a tempót, és az ünnepélyesség érzését kölcsönzi a szövegnek. A nyomósítás és a tempó lassításának is eszköze a szóismétlés és a figura etymologica alkalmazása.. „ [...] a barlangok telides-tele állatok csontjával, [...] a mező telides-tele virággal (409). „Süt a nap és a fűzfa telides-tele barkával" (437). „A fejedelem fel-felriadt, sajgott, nyilallott a lába, és ez a ház telides-tele érthetetlenséggel" (493). Az azonos tőből alakult és azonos szófajú szavakat kötőjel fűzi össze. 29 Vö. Országh László, Angol eredetű elemek a magyar szókészletben. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1977. 30 Ehhez érdekességként jegyzem meg, hogy két müvének két fontos szereplőjét, a Varjú nemzetségben a Basa Tamás és Basa Anna nevet a hangrend megváltoztatásával használja a Budai Nagy Antal históriájában: Bese Tamás és Bese Anna.