A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Gyulai Éva: Árpád-házi Szent Erzsébet és Sziléziai Szent Hedvig kultusza a késő középkori Szepességben

az özvegységében történt jelenetekben egyszerű vörös ruhát, s a nyakát fedő és vállára omló özvegyi fátylat visel. Ugyanígy elválik a kassai Erzsébet-ciklus képein a lakoma-jelenetben ékszeres főkötőben, drága ruhában, fedetlen nyakkal ábrázolt hercegnő képe és a hosszú fehér fátylát a fejére s nyaka köré, onnan pedig a vállára tekerő özvegy ábrázolása. Erzsébet pompás viselete legendájának köpeny-csodájában különös jelentőséget kap,

56 s így a luxus éppen az arról való lemondással jelképezi életszentségében a könyörületességet, bőkezűséget, a keresztényi alamizsnáskodást. A Dietrich von Apolda-féle életrajzban a szegény embernek adott köpeny csodás visszakerülése a thüringiai őrgrófnét drága köntösben jeleníti ugyan meg, de ez a palást már az isteni csoda folytán került vissza Erzsébetre a szerencsétlen koldusról.

57 A Márton festő által 1497-ben festett jánóci/szepesjánosfalvi oltár ikonográfiái szempontból is az arnótfalvi táblakép párja, hiszen a két müvet és szellemiségüket leginkább Szent Erzsébet ábrázolásának feltűnő hasonlósága miatt lehet összekapcsolni. Erzsébet mindkét képen egyetlen palástcsattal összefogott vörös köpenyt visel, a palást vörös (liturgikus) színe a szegények iránti szeretetre utal.

5S A fiatalasszonyos főkötő is hasonló, mindkét alak fejét aureola övezi. A köpeny alatt viselt ruha azonban különböző, a jánóci szentre aranybrokátot adtak, míg az arnótfalvi Erzsébet viselete egyszínű. A hasonlóságot fokozza az attribútumok azonossága, a gyümölcsöstál és a kanna. A füles, gombos-fedeles fémkanna pontos mása és párja a Schedel-féle fametszeten ábrázolt attribútumnak, amely a 15-16. századtól Erzsébet széles körben ismert ereklyéje, s ma is megvan Braunfels kastélymúzeumában (Fürst zu Solms-Braunfels'sehe Kunstammlungen) (6. kép).

59 Ez a 13. századból való aranyozott fedeles ezüstkanna, fedelén kristálygombbal a 17. század közepén szerepel először az altenbergi kolostor leltárában, itt volt magistra Erzsébet Gertrúd nevű leánya. Az ezüstkanna-ereklye, amelyből Erzsébet a szegényeket táplálta, olyannyira összeolvadt kultuszával, hogy Európa számos helyén megjelenik ikonográfiájában, így a Szepességben is. A kanna ábrázolása feltűnik a hallei kolostor ereklyéit bemutató 1526/26-ben megjelent nyomtatványban, az ereklyék között volt ugyanis egy ezüst Szent Erzsébet-kegyszobrocska, kezében ezzel a kannával, a másik kezében egy tálat tartott két hallal. A fametszetes ábrázolás alapján az ereklyetartó szobor a 15. század utolsó negyedére utaló késő gótikus formát mutatott.

60 A hallei ereklyetartó a szepességi oltárképekkel egy időben készülhetett, ami igazolja, hogy ez a kannatípus Közép-Európában már a 15. század végén állandósult Szent Erzsébet ikonográfiájában. A Salzburghoz közeli Laufen plébániatemplomában 1500 körül felállított oltár belső szárnyán, amelyen Szent Erzsébet egy leprást fürdet, a művész a szolgáló kezébe adta a későbbi ereklyét (7. kép).

61 A kanna mint attribútum és a könyörületesség jelképe azonban, véleményünk szerint, leginkább a Schedel-krónikának köszönhette népszerü56 Suckalc 2003. 368-369. 57 [a] nagy ebédlőteremben a lakomára összegyűlve a királyleánynak, a fejedelem feleségének a megjelenését várták, ű történetesen késlekedett... A palotába jött egy koldus... Erzsébet levetette drága köntösét és odaadta neki... az égi parancsra visszakerült köpenyt... magára öltötte... a derék asszony, és ment a lakomára. Még Salamon sem volt dicsősége teljében úgy felöltözve (Mt 6,28-29), ahogy a mennyei Atya öltöztette fel liliomát, Erzsébetet. Madas-Klaniczay (szerk.) 2001. 30. 58 Elisabeth von Thüringen 2007. Kat.-Nr. 255 (Ivan Gerat). 59 Erzsébet kannájáról bővebben: Sankt Elisabeth 1981. Kat.-Nr. 144 (C.-W. Clascn); Elisabeth von Thüringen 2007. Kat.-Nr. 172 (Maria Stürtzcnbcchcr). 60 Sankt Elisabeth 1981. Kat.-Nr. 144, 532. (C.-W. Clascn). 61 Kirchenstiftung Maria Himmelfahrt, Laufen. Elisabeth von Thüringen 2007. Kat.-Nr. 258.