A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)
Agócsné Halász Andrea: Szakrális kisemlékek Mezőkövesden
legelőt kereste a juhoknak, és fáradságot nem kímélve járta nyájával a dombokat, szíve pedig szüntelenül remetecellája után vágyott. Ez a vágya oly kedves volt Isten előtt, hogy angyalok jöttek, és nyájával együtt fölemelték és elvitték a cellájához. Csakhogy a cella közelében nem volt víz a juhoknak. Vendel ekkor felfohászkodott, majd a földbe szúrta pásztorbotját, és mindjárt bő forrás fakadt a földből. Gazdája éppen arra lovagolt és kemény szavakkal kérte számon Vendeltől, miért vitte oly messzire a jószágot. Vendel megígérte, hogy a kellő időben nyájával együtt otthon lesz. Amikor a gazda - vágtában hajtva lovát - hazaért, megdöbbenve látta, hogy Vendel már várja, a juhok pedig mind az akolban vannak. E csodák láttára gazdája elbocsátotta: belátta, hogy nem munkakerülő naplopás a remeteélet. Vendel visszatért, de nem sokáig maradt egyedül. A körülötte letelepedett remeték annyira tisztelték, hogy elöljárójukká választották. Az egyik legenda szerint még Vendel életében közösséget alkottak, kolostort építettek, és a bencés regula szerint élő közösség apátjává választották Vendelt, aki így halt meg 617-ben. Azon a helyen temették el, ahol a remetekunyhója állt. 10 Tisztelete a sírja körül azonnal megkezdődött, s hamarosan kápolnát emeltek, mely a csodák következtében zarándokhellyé vált. Vendel csodái főleg a járványos betegségek áldozatain mutatkoztak, illetve azok tapasztalták jóságos közbenjárását, akik állataik bajaiban hívták segítségül. A Római Kalendáriumba ugyan nem került be Vendel ünnepe, de Európa-szerte több mint 1500 templomot ajánlottak az ő oltalmába, s ezek közül kb. 160 zarándokhely. A német nyelvterületen Hollandiától Tirolig hagyományos tiszteletét a német telepesek magukkal hozták Kelet-Európába, így hazánkba is. Ettől az időtől kezdve találkozhatunk szobraival, képeivel, amelyek leggyakrabban pásztorként ábrázolják. Egy-egy marhavész után számos községben helyeztek el Vendel-szobrot, rendszerint a falu végén vagy a határ azon részén, amelyen az állatok a legelőre jártak. A régi idők jelentős juhtartása és a lakosság hagyományos vallásossága Mezőkövesden is elterjesztette tiszteletét. Szobrát az akkori elöljáróság a nyárádi út mellé állította, pedig a szentistváni út vezetett a legelőre. Valószínűleg sokkal forgalmasabb volt az az út, így többen láthatták és a templomból induló körmeneten és szertartáson is sokkal nagyobb számban tehették tiszteletüket Szent Vendel szobránál. Ennek elmélyülését szolgálták azok a kis énekfűzetek, melyeket Mezőkövesden Balázs Ferenc nyomdája készített és terjesztett. 0 maga is sok imát és éneket írt hozzá. A megvásárolt füzeteket az asszonyok kézzel összevarrták, az újakat hozzávarrták az előzőekhez, így egy vaskos köteg keletkezett belőlük. Szent Donát - Szent Orbán Szent Donát a szőlősgazdák, szőlőhegyek védelmezője. Donát ókeresztény püspök - egyes források szerint katona - volt, aki a közép-itáliai Arezzo püspökeként 362-ben szenvedett mártíromságot. A legenda szerint Donát kezéből egy mise alkalmával a pogányok kiütötték a szent kelyhet, ami a földre esett és darabokra tört. Donát összeszedte a kehely szilánkjait, szomorúan az oltárra helyezte, majd imádkozni kezdett. Kis idő múlva a kehelydarabok összeforrtak és Donát kezében ismét eggyé váltak. Amikor 1652-ben ereklyéit Rómából a Rajna-vidéki Münstereifel városába vitték, a kísérő papot villámcsapás érte, de semmi baja nem történt. Ezt a csodát Szent Donát közbenjárásának tu10 Diós 1978.
