A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Gyulai Éva: Árpád-házi Szent Erzsébet és Sziléziai Szent Hedvig kultusza a késő középkori Szepességben

ként a két család rekonciliációja is végbement, hiszen Konrád mazoviai herceg Szent Hedvig legendájába is bekerült, amikor ugyanis Szakállas Henrik tescheni herceget ellenfele elfogta, majd Krakkóban fogva tartotta, felesége, Andechsi Hedvig személyesen érte el szabadon bocsátását, maga ment el a kujáviai (mazoviai) herceg udvarába, a további vérontást megakadályozandó. A férj fogvatartóját megindította Isten szolgálójának, Hedvignek könyörgése, s elengedte fejedelmi foglyát. A legendának több latin és német nyelvű változata számos kéziratból ismert, a boroszlói egyetem gyűjteménye is öriz egy latin nyelvű, Sziléziában készült változatot a 15. század közepéről, amely szintén tartalmazza Szent Hedvig és Mazoviai Konrád találkozóját.

38 Tescheni Hedvig szépapja (6. generáció): a Piast-házból való I. Trojden czerski herceg (1284/86-1345), ennek apja: II. Boleszláv mazoviai herceg (1251 k.—1313) volt, akinek testvére: II. Konrád mazoviai herceg (1265/70-1294). [II. Konrád Szent Hedvig dédunokáját, Hedvig sziléziai-liegnitzi hercegnőt vette el (fi280 után), így a két Piastág bennük is egyesült.] II. Mazoviai Konrád és II. Boleszláv apja I. Mazoviai Ziemowit herceg (fi262) volt, akinek apja I. Mazoviai Konrád herceg. I. Konrád másik fia, I. Sandomiri Boleszláv (f 1248 után) vette feleségül az említett Gertrúd hercegnőt, aki Szent Hedvig fiának, a tatárok elleni liegnitzi csatában elesett II. Henrik alsó-sziléziai hercegnek (t

Liegnitz, 1241. ápr. 9.) volt a leánya. II. Mazoviai Konrád unokája volt annak az I. Mazoviai vagy Kujáviai Konrádnak (f 1262), aki I. Szakállas Henrik alsó-sziléziai herceget (1165/70-1238), Andechsi-Sziléziai Szent Hedvig szeretett férjét, ugyanakkor Gertrúd hercegnő nagyapját foglyul ejtette. A két Piast család, a mazoviai és a sziléziai ág így I. Sandomiri Boleszláv/Boleszló és Sziléziai Gertrúd hercegnő frigyével egyesült. Hasonlóan mindkét ág örökösének tarthatta magát Tescheni Hedvig is. De ha Szent Hedviggel vérrokonságban volt Szapolyai István felesége, akkor Árpád-házi Szent Erzsébetet, Andechsi Hedvig unokahúgát is rokonságában tisztelhette! így még inkább érthető, hogy az arnótfalvi oltáron a Mária-kultusz mellett miért éppen két egy időben élt, s egymással (és a feltételezett donátorral is) rokon szent ábrázolása került. A Schedel-féle nürnbergi nyomtatású Világkrónikába, amely az oltárképekkel közel egy időben, 1493-ban egyszerre jelent meg latinul és németül, mind Erzsébet, mind Hedvig bekerült (4. kép). A fametszetes illusztráción Szent Erzsébet a nyakát szabadon hagyó fátyolban, egyszerű (de nem vezeklő) korabeli asszonyként jelenik meg, jobb kezében kannával, baljában a Bajorországban népszerű hegyes cipóval (Kornspitz) egy ispotálybeli szerencsétlent vagy koldust táplál. A fametszet ikonográfiája összecseng a korabeli ábrázolásokkal. A krónika szövege genealógiájának és könyörületes tetteinek a vitákból jól ismert összefoglalása.

39 A krónika hangsúlyozza, hogy Németországban lett 38 Vita beaté Hedewigis. [...] Hec f— Hedwigis] quidem cum audisset, quad vir eius a duce Cunrado Cuiaviensi graviter fuit vulneratus nec non captivatus, respondebat: „Spero, quod Dominus eum cito liberabit suorumque vulnerum plenariam recipiet sanitatem. " Nam licet dux Conradus aplurimis rogatus nuncciis ducis Hinrici a captivitate liberum recusavit dimittere, tum eciam inventum fuit proconsilium, quod manus valida bellicis eum deberet liberare armis. Ipsa sagwinem exhorruit utrarum parcium effundandum, personaliter adiit precenciam detentoris. Qui videns Deis famulam, ferocitatem deponens, concordiam in üt ac ducem hinricum dimisit. Mrozowich 1996. 69. 39 Elizabeth filia regis hungarie. vxor landgrauii thuringie circa annos D(omin)i MCCXXX in alemania daruit, ab adolescentia sua religioni studuit. actiones suas in deum dirigens, vitiorum extirpatrix. exemplum patientie. speculum innocentie. facta nubilis multas prosecutiones passa a consiliariis sponsi et a proximis suis contempla. Sed cum dominum exorasset sponsum. occultum consolatorem sensit, qui cum circa temporalia