A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Agócsné Halász Andrea: Szakrális kisemlékek Mezőkövesden

„ Márton-féle kereszt" Márton Albert és Márton Márton állíttatta 1902-ben, melynek első helye a Szomolyai út és a Novaji út sarkán volt. A keresztet villámcsapás rongálta meg, de a család hamarosan helyreállította. 1960-ban ellopták róla a lemez feszületet, melyet rövid időn belül pótoltak. A kereszt hányatott sorsa azonban ezzel nem fejeződött be: az 1980-as évek elején szándékosan ledöntötték, szemtanú szerint két rendőr - feltehetően kommunista beállítottságból - kötelet kötött rá, és lerántotta. Ekkor a kereszt összetört, 60 cm-t le is kellett vágni belőle, amikor a család újból felújította. A további sérülésektől megvédve, saját földjükre helyezték, amely Mezőkövesdet Szomolya felé elhagyva, 4 km-re bal oldalon az ún. M ártón-tagon található. Szabadtéri szobrok A szabadtéri szobrok állíttatására a leggyakoribb ok a település területének, határának, lakóinak, gazdasági működésének védelme valamilyen külső eredetű bajtól, csapástól. E csapások közül a leggyakoribbak a lakosságot és az állatállományt rendre megtizedelő járványok, a tűzvészek, a jégverés és az árvizek voltak. A csapások elleni védekezés abban nyilvánult meg, hogy felállították a megfelelő patrónus, védőszent szobrát: az állatállományt, szőlőt védő patrónusok szobrai a határban, míg a fogadalmi szobrok jobbára a települések belterületén találhatóak. Szent Donát, Szent Orbán szőlőtermelő vidékeken a természeti csapásoktól védték a szőlőt. Allatpatrónusaink, Szent Vendel és Szent Lénárt tiszteletére állíttattak szobrokat, kápolnákat. A tűztől való oltalmat Szent Flóriántól várták. Árvizek ellen Nepomuki Szent Jánoshoz fohászkodtak. Nagy járványok idején, vagy azok elmúltával, hálából vagy fogadalomból készítettek szenteket ábrázoló szobrokat. E szobrok tárgya gyakran Szűz Mária vagy a Szentháromság. A következőkben mezőkövesdi szentek szobrait mutatom be. Nepomuki Szent János A legkorábbi mezőkövesdi szobor 1779-ből származik: Nepomuki Szent János szobra, aki Közép-Európa legismertebb szentjei közé tartozik. A gyónási titok vértanúja, Csehország védőszentje. A legenda szerint Wolfflin János a kicsiny Pomuk (ma Napomuk) helységben született, Dél-Csehországban. A szegény sorból származó ifjú jogi tanulmányainak befejezése után gyorsan haladt fölfelé az egyházi ranglétrán. Mint egyházi méltóságot és jelentős szónokot egész Prága ismerte és szerette. IV. Vencel király felesége őt választotta gyóntatójául. Az igazságos, jóakaratú király egy sikertelen mérgezési kísérlet után bizalmatlanná és agresszívvé vált. Meg akarta tudni, mit gyónt a felesége. János a gyónási titok szentségére hivatkozva nem volt hajlandó azt megmondani. Ezért a király megkínoztatta és a Moldva folyóba dobatta. Egy csodás fényjelenség jelezte a királynénak, hol keressék a holttestet. A prágai Szent Vid-székesegyházban 1383-ban temették el. A legenda elbeszéli még, hogy a sírját ráccsal kellett elkeríteni, mert aki tisztességtelen szándékkal lépett oda, azt Isten súlyos büntetése érte. A 18. század végén Nepomuki Szent János volt a legnépszerűbb szent. A neki szentelt szobrokat legtöbbször folyópartokon és hidak mellett állították fel, hiszen a folyók, a hidak, a hajósok, a halászok és a molnárok védőszentje, az úton és vízen járók védelmezője. Kultusza azonban a 19. század elején hirtelen hanyatlani kezdett, már csak elvétve állítanak neki szobrot.