A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Agócsné Halász Andrea: Szakrális kisemlékek Mezőkövesden

3. kép. Kőkereszt Mezőkövesd határában 4. kép. „Korányi-féle kereszt" a Zsory fürdővel szemben A következőkben az út menti kereszteket és szobrokat mutatom be. Még nem zárult le a többi típus feltárása, leírásának feldolgozása. Ezt a munkát érdemes folytatni, hiszen a múlt emlékeit a jövő nemzedékének is ismerni kell, mert a múlt ismerete nélkül nincs jövőkép. Út menti keresztek A vallásos érzületű matyó emberek a földjükhöz vezető dűlőutak mentén, szülőföldjük határában, útkereszteződésekben, kimagasló helyeken 2-4 méter magas vallásos jelképet, keresztet állítottak. A 18. században csak a templomokban és a kálváriákon találkozunk megfeszített Krisztus ábrázolással kőszobrok formájában. A kőkeresztek állításának szokása csak a 19. század elején lett általános, és jobbára a falusi kőfaragó mesterek készítették azokat. Mezőkövesden alig fordul elő fa- és fémkereszt. A kőkeresztek készülhettek homok- és mészkőből, márványból, gránitból, újabban műkőből és betonból. Legtöbbjük kőkorpusszal ellátott. Fémkorpusszal ellátott, ún. pléh Krisztust, melyet bádoglemezből vágtak ki, csak egyet találtam. Felirattal rendelkeznek és datáltak. Vannak köztük Szűz Mária, Fájdalmas Szüzanya mellékalakos kőkeresztek is. Mezőkövesd és környékének lakosságát a szomolyai és a bogácsi kőfaragók láthatták el keresztekkel, szobrokkal. A legügyesebbek értettek a corpus és a szoboralakok megformálásához, de figurális faragással csak kevesen foglalkoztak. Viga Gyula kutatásai szerint a bükkaljai Bogácson és Szomolyán több kőfaragó mintakönyvet használt,