A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)
Brauer-Benke József: Ősi pásztorhangszerek, szarukürtök és fatrombiták
hanem az általuk ismert kódrendszert alkalmazva, egyszerűbb üzeneteket váltottak egymással. A svájci alpesi kürtöket manapság a turisták szórakoztatására használják és olyan völgyekben szólaltatják meg, ahol a szemközti hegy képes visszhangot kelteni. Eredeti funkciójában a kürt hangjával csalogatták le a szarvasmarhákat a hegyekből. Ilyen hagyományos alpesi kürtön játszott dallam volt a ranz des vaches, vagyis a szarvasmarhák vonulása, amely dallam jellegzetes, rövid ismétlődő motívumokból állt. Litvániában a fakürtöket a népdalok és a jeladási funkciókon kívül, még az egyházi körmenetekben és az esküvökön is megszólaltatják. Romániában még 1973-ban is megszólaltatták a fakürtöket Munténiában egy tradicionális esküvői szertartás során. 55 Európában a legtöbb fakürtöt a vékonyabb átmérőjű végén fújva szólaltatják meg. Fekete-Afrikában a szarukürtökhöz hasonlóan a fakürtöket is az oldalukra vágott befúvónyíláson fújva képezik a hangokat. Európában oldalán fúvott kürtöket Németország észak-nyugati részén és az evvel határos holland területeken használnak. Az 1200-1500 mm hosszú, ívelt, hasítással készített és háncsgyűrűkkel összefogott bodzafakürt elnevezése a Middewinterhorn, vagyis „télközép kürt", amely valószínűsíthetően még a kelta időszakból maradt fenn. 56 Sárosi Bálint írja, hogy a székely fakürtökre amennyiben megrepedtek, nedves lóbelet húztak, amely rászáradva rátapadt és elzárta a réseket. 57 Lajos Árpád szerint a lóbéllel fedett fakürt korábban az Alföldön is elterjedt volt, és a 19. században a Mezőkövesd környéki rideg tartású kondák pásztorai használták jeladó hangszerként. 58 A miskolci néprajzi gyűjteményben található, Lajos Árpád által ismertetett hosszanti hasítással készített, bőrszíj fonattal összefogott és lóbőrrel fedett, nagyon enyhén ívelt, enyhén kúpos belső furatú, 1500 mm hosszúságú fakürt (ltsz.: 53.1530.1). Lajos Árpád szerint a hosszában kettéhasítással készített, faenyvvel összeragasztott, és a lóbél burkolással és gyűrűzéssel ellátott fakürtök ismeretlenek a szomszédos népek hegyi pásztorainál, viszont rokoníthatóak a Baskíriában, a Perm és Vjatka vidékén használt fakürt típusokkal. Ezért feltételezi, hogy ezt a fakürt típust a honfoglalás előtt ismertük meg és hoztuk magunkkal a Kárpát-medencébe a használatának szokását. Hankóczi Gyula a Borsod megyei aerofon hangszereket vizsgáló cikkében írja, hogy a mezőkövesdi fakürttel rokonítható lóbéllel bevont fakürt található a Matyó Múzeumban. Szintén tőle tudjuk, hogy a régi pásztorok a hegyvidéki falvaktól, például a fafaragásáról híres Cserépfaluból szerezték be a fakürtjeiket és a lóbelet külön vették meg rá. 59 Hankóczi Gyula a bélborítású kürtök néprajzi párhuzamai keresésének kapcsán egy, a szentesi Koszta József Múzeumban látott kanásztülköt említ, amellyel kapcsolatban felveti, hogy korábban lehettek bélbevonatú kanászkürtök is, de megjegyzi, hogy egy ép szaru esetén a bélbevonatnak semmi funkciója nincs. Azonban a szentesi néprajzi gyűjteményben található, 74.67.1 ltsz.-os kanászkürt nem szarukürt, hanem egy 1030 mm hosszúságú, íves, az első felén hengeres és a második felén enyhén kúpos furatú fakürt, amely bőrrel van bevonva. Sajnos a leltárkönyvből semmi további adat nem derült ki a hangszerről. Sárosi Bálint a Mátra vidéki fakürtök jellegzetességének írja le a bőrből ké55 Schüssele 2000. 123. 56 Schüssele 2000. 89-90. 57 Sárosi 1998. 124. 58 Lajos 1956. 37-39. 59 Hankóczy 1986-87. 702.
