A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Orosz György: Mikoron az Úristen, a Sátán és Szent Péter a teremtéssel foglalatoskodtak (Dualisztikus teremtésmondák a svéd, a magyar és az orosz kultúrában)

mint korábban. Az a nézet, hogy a középkori bogumil eretnekség az ószláv apokrifek létrehozásában és elterjesztésében meghatározó szerepet játszott volna, tarthatatlan.

33 A Russkaja Mysl' folyóirat névtelen szerkesztője már 1890-ben, a júliusi számban kifejtette azt a véleményt, hogy talán abba kellene hagyni a vándorlás útvonalának találgatását, és el kellene fogadni, hogy a teremtés dualisztikus koncepciója egymástól függetlenül is kialakulhatott egymástól elkülönülten élő etnikumoknál is, több nép vallási fejlődésének közös fejlődési fokaként.

34 A madár alakú Sátán története az oroszoknál és általában a keleti szlávoknál sokkal hamarabb elterjedhetett, mintsem a délről érkező, bogumil szent könyvek.

35 Az Oskrónikában az 1071. évnél olvasható egy apokrif elbeszélés, amelyben a varázslók (volchvy) az ember teremtéséről alkotott elképzeléseiket a bogumilek dualisztikus tanának megfelelően fejtik ki: Az emberi testet a Sátán teremtette, mégpedig Isten által az égből a földre alávetett szalmacsutakból, Isten pedig a lelket helyezte bele.

36 Ennek a dualisztikus teremtésmítosznak kétséget kizáróan bogumil forrásai vannak. Ezen évkönyvi híradással kapcsolatban Je. Je. Golubinskij egyháztörténész arra hívja fel a figyelmet, hogy az orosz írott irodalomban és a szóbeli költészetben fellelhető bogumil szellemiségű alkotások nem feltétlenül jelentik azt, hogy az oroszoknál valaha is létezett volna bogumil eretnekség. Véleménye szerint inkább arról van szó, hogy a szent könyvek „ismerői" nem tudták megkülönböztetni a hamis könyveket az igazaktól.

37 A mongol hódítás előtti korból egyébként semmilyen utalás nem található szekták létezéséről Oroszországban.

38 A pogány-keresztény szinkretikus világképben gyökerező számos orosz vallásos népének közül a Mélységek könyve (Golubinaja kniga) elnevezésű alkotások ábrázolják a világot, a három kozmoszt, azaz a mikro-, mező- és makrokozmoszt, a legkomplexebb módon. A Mélységek könyve, ami egykoron igen elterjedt volt Oroszországban, talán az egyik legősibb vallásos népének. Kialakulására jelentős hatást gyakorolt az apokrif irodalom. Az ének mélystruktúrája kimondottan pogány. Ebből a talajból nőtt ki az a sajátos kozmológia, amely a kereszténység felvétele után újraszakralizált mikro-, mező- és makrokozmosz leképezésével és értelmezésével foglalkozik.

39 A Biblia a középkori orosz embereknek a krisztianizáció folyamata során sokáig nem volt mindennapi olvasmányuk. Annál inkább szerették a szentek legendáit, a templomban hallott épületes történeteket, s igen népszerűek voltak az apokrif elbeszélések.

40 S hogy a Biblia miért is nem volt mindennapi olvasmányuk a középkori orosz embereknek, ennek egyrészt az általános könyvhiány volt az oka, másrészt az akkori idők társadalmának nagyfokú analfabetizmusa. A teljes bibliafordítás - mutat rá Iglói Endre -, csak 1499-ben készült el, Novgorodban.

41 V. Mocul'skij véleménye szerint az orosz földön teljes terjedelmében sokáig nem létező kánoni Bibliát a nép körében jól kiegészítette, illetve helyettesítette egy úgynevezett „apokrif Biblia": a Három szentatya beszélgetése (Beseda trëch svjatitelej). Ez a 33 Gudzij 1952. 87-88. 34 Kuskov 1982. 35.; L. meg: Petkanova 1988. 41-^2. 35 Gudzij 1945. 35. 36 Santos Otero 1978. 27-28. 37 Dragomanov 1961. 13-14. 38 Dragomanov 1961. 83. 39 Die Nestor-Chronik 1969. 172. 40 Golubinskij, Je. Je., 1904. VII./794. 41 Golubinskij, Je. Je., 1904. VII./79

1-793.