A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)

Orosz György: Mikoron az Úristen, a Sátán és Szent Péter a teremtéssel foglalatoskodtak (Dualisztikus teremtésmondák a svéd, a magyar és az orosz kultúrában)

bölcseleti felfogásukat népszerű módon, „naiv legendák formájában" örökítették meg, a mítosz és az allegória közötti előadás formájában. Isten és Sátán a két ősök, voltaképpen a jó és a rossz megtestesítője a bogumil ideológiában, s a legkorábbi szövegek szerint egyenrangú félként, szinte partneri alapon alakítják ki és népesítik be a világmindenséget. Ez a korai szigorú dualizmus adja át a helyét, s a keresztény monoteizmus hatására Isten, vagyis a jó princípiuma veszi át a kezdeményezést a teremtésmondákban, a Sátánnak csak mellékes szerep jut.

24 Míg korábban teremtőként még Isten és a Sátán szerepel, van olyan mondacsoport a magyar néphagyományban, amelyben az Úrhoz és Szent Péterhez köti a hagyomány az állatok és növények eredetét, valamint sok egyéb teremtő müveletet. Szent Péter a világ dolgainak rosszabbik felét alkotja meg. A Jézus- és Szent Péter-történetek, amelyek ugyancsak a mérsékelt dualisztikus szemléletet tükrözik, a magyar mellett a délszláv néphagyományban is jól ismertek, de a szerbeknél Szent Száva alakja bukkan fel a történetekben. Itt azonban az Isten-Sátán teremtő kettőst már jóval későbbi fokon érheti tetten a kutatás.

25 Az európai népi teremtésmondáknak az a közös sajátossága - írja Nagy Ilona -, hogy Istentől a jó, az ördögtől a rossz dolgok erednek, de ez a hiedelem semmilyen formában nem fordul elő a bogumilek tanításaiban. A dualisztikus állatteremtés mondái mégis azon a területen ismertek Európában, ahol a bogumilizmus is elterjedt, A bogumil hatást tehát nem lehet könnyedén kizárni, mert a dualisztikus teremtésmítoszoknak létezik egy olyan csoportja, amelynek kimondottan bogumil forrásai vannak: az ördög által megformált teremtménybe Isten lehel lelket.

26 Ezen utóbbi megállapítás azonban már átvezet bennünket az orosz kultúra világába. Az apokrifek már a Kijevi Rusz irodalmában is fellelhetők voltak.

27 Hogy mely apokrif elbeszélések voltak ismeretesek már a kijevi időkben is, és melyek kerültek be orosz földre csak később, ezt nem mindig egyszerű eldönteni, de az mindenesetre tény, hogy már a legrégibb időkben széles körben elterjedtek. A 13. század előtti kéziratokban fennmaradtak apokrif elbeszélések, például Jeremiás prófétáról, s az Istenszülő kálváriajárása (Chozdenie Bogorodicy po mukam) címmel.

28 Az apokrifek a keleti szlávoknál behatoltak a tradicionális irodalmi műfajokba: a szentek legendáiba, a zarándokirodalomba, az évkönyvírásba,

29 de hatást gyakoroltak - hívja fel rá a figyelmet N. K. Gudzij -, a népköltészetre és az óorosz művészet néhány ágára is.

30 V. V. Kuskov szerint itt egy ellentétes irányú folyamat is végbement, mert az apokrif alkotások igen nagy mértékben olvasztottak magukba népi képzeteket, illetve felhasználták a szájhagyományozó költészet művészi fogásait.

31 Az apokrif irodalom Ruszba való beáramlása, nagyobbrészt Bizáncból délszláv közvetítéssel, részint közvetlenül Bolgárországból, már all. századtól elkezdődött.

32 A szláv apokrifek bolgár eredetéről azonban ma már nem lehet olyan biztonsággal beszélni, 24 Jung 1992. 164. 25 Nagy 2004. 198., 204. 26 Jung 1992.164. 27 Jung 1992.164. 28 Jung 1992.182. 29 Nagy 2004. 200. 30 Lichaccv 1985.40. 31 Grckov-Artamonov 1948. 172. 32 Lichaccv 1985.40.