A Herman Ottó Múzeum évkönyve 48. (2009)
Hazag Ádám: Borsodi források cigányokról a 18. század második felében
da címzéssel bejegyzett személyre, 1754-ből Daniel Szirokira.. Mind a Sajószentpétert érintő, mind a városban kutatott anyakönyveket vizsgálva, nem találtam ilyen bejegyzést egyetlen személlyel kapcsolatban sem. A tényt, hogy itt egy vajdai tisztséget viselő személlyel találkozunk, még meglepőbbé teszi, hogy egy későbbi szendrői összeírásban szintén megtalálható vajdasági tisztségben 1756-ban Demetrius Siroki. 6 Sajnos nem tudjuk, hogy egyazon személyről, vagy ugyanazon családból származó emberről van-e szó, mindezek ellenére érdekes, hogy mindkét vajda szendrői lakos. A vajdai tisztséget viselő személy a cigányság körében mai napig fontos szerepet tölt be. A vajda, 7 a cigány és nem cigány népesség közötti kapcsolatok felelőse, mint azt a jelen korban is tapasztalhatjuk, azonban a cigány közösség belső életének nem ő az egyedüli irányítója. Ezzel a tisztséggel találkozhatunk már a legelső elfogadott Magyarországon megjelenő cigánysággal kapcsolatos forrásban is, 1422-ben Zsigmond magyar király által kiállított útlevél szövegében, melyben László vajda és népe számára enged szabad közlekedést az országban. A hagyományok szerint azonban a vitás kérdéseket, illetve a közösségen belüli törvényeket meghatározó testület a családos férfiak gyűlése, akik egyenrangúakként, és közösen határoznak a közösség ügyeiben, a Romani Kris egyfajta belső közösségi törvényszék szerepét tölti be. Számomra azért voltak fontosak a fentebbi összeírások, mert ezek alapján családi kötelékekre vagy származási helyekre találhattam rá az általam felhasznált legkorábbi források alapján. A nyakönyvi források Az időszakot felölelő anyakönyvi adatok sem adnak jóval tágabb képet a Sajószentpéteren élt cigány családokról. Az anyakönyvezés az 1760-as évektől áll rendelkezésre, keresztelési, halálozási és házassági adatokat rögzít. Sajnos a kezdeti időkben itt is csak ritkán találkozunk a foglalkozás megnevezésével, vagy olyan adattal, mely bővítené az összeírásokból kiemelhető tényanyagot. A későbbi, 19. századi anyakönyvek jóval bővebb információval látják el a kutatót, ezekből megtudható az illető személy, személyek foglalkozása, életkora, és sok esetben az is, mely településről származnak. Ezeket az adatokat egészítik ki olyan, az anyakönyvekben található egyéb jellegű források, melyek szerencsére esetenként többet is elárulnak a cigányságról, mint a kezdeti bejegyzések. Az anyakönyvek I. kötetében találtam rá egy 1768-as összeírásra, melyben az érintett családokról teljesebb képet kaphatunk. Az összeírás tartalmazza a gyermekek nevét és életkorát, így a korabeli családi keretekre következtethetünk belőlük. Terekei János 30 Elisabeth 4 Maria Kis 23 Kis Koymarosné Ersok 40 Estván 9 Ersébet 13 helv. Maris 11 Farkas Péter 38 Miska 11 helv. 6 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/b III. I. 770. 7 Szláv vojvoda szóból eredeztethető, de megtalálható a magyar nyelvben is vezér, vezető értelemben.