A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Frisnyák Sándor: Adalékok a Gödöllői-dombság történeti földrajzához (Tájhasználata 18-19. században)

felesleg értékesítése a mikrorégión kívül, a közeli vásárhelyeken és piacközpontokban történt (Buda, Cegléd, Pest, Vác). A kisrégión belül a 15. században Isaszegen tartottak hetipiacot.

15 A késő középkori fejlödésszakaszban már kirajzolódik a földrajzi munkamegosztás alapjellege: a Gödöllői-dombság élelmiszer- és nyersanyagtermelő szerepköre és a régióközpontot képező városcsoport (Óbuda, Buda és Pest) fogyasztócentrum (felvevőpiac) jellege, kézműves, kereskedelmi és egyéb funkciója. A kidtúrtáj pusztulása A török hódítás a 16. században megtörte (és hosszú időre visszavetette) a társadalom és gazdaság fejlődését. 1541-ben Budavár elfoglalása után a Gödöllői-dombság is török kézre került. A törökök a hódoltsági területeken egy, a közép-európainál fejletlenebb, archaikusabb rendszert építettek ki, amely a termelés leépüléséhez, a falvak és a kultúrtájak hanyatlásához vezetett. A hódoltsági peremvidéken - a hadi eseményekkel összefüggésben - a pusztulás időszakos jellegű, a jobbágy gazdaságokat tönkretevő sokféle adóztatás pedig folyamatos volt. A Gödöllői-dombság falvai a 16-17. század fordulóján csaknem teljesen megsemmisültek: a lakosság elmenekült, a magára maradt kultúrtájakat a bozót és erdővegetáció foglalta el. A vissza-, ill. újratelepülések több szakaszban, helyenként majd száz évvel később kezdődtek, pl. Isaszegen, Kerepesen, Gödöllőn, Mogyoródon és Szadán Buda visszavétele (1686) után, Csornádon, Kistarcsán és Veresegyházán csak a 18. század első évtizedeiben.

16 A kul túr táj rekonstrukciója és fejlesztése A török hódoltság után, a 17/18. század fordulóján megindult a gazdasági élet reorganizációja. A Gödöllői-dombság falvainak újratelepítésében és a kultúrtáj helyreállításában-fejlesztésében a megmaradt és visszatérő népességen kívül a Felvidékről érkező szlovákok vettek részt. A 18. század végére a szlovák nyelvhatár a középkorihoz képest mintegy 10-40 km-rel tolódott el dél felé, helyenként (pl. a Cserhát, a Gödöllői-dombság és a Galga mentén) a magyar településtérben etnikai éket alkotva. A geográfusok által használt „szlovák ék (félsziget)" helyett a valóságos elhelyezkedésnek és az etnikai összetételnek is megfelelően inkább a szlovák népsziget, etnikai sziget-csoport kifejezést tartom pontosabbnak. A 18. század végén megjelent földrajzi leírásban Csornád, Isaszeg, Kistarcsa, Maglód, Mende és Zsidó (= Vácegres) tót, Kerepes pedig tót-német faluként szerepel.

17 Fél évszázaddal később Fényes E. (1851) geográfiai szótárában ezek a megállapítások megismétlődnek, kiegészítve az integrálódásra is utaló megjegyzésekkel (pl. Isaszeg „magyarosodni kezdő tót falu").

]8 A mikrorégió népessége 1784/87-től 1880-ig 13 409ről 23 645-re, 1900-ra 32 712-re növekedett (1. táblázat). A szlovák népesség aránya 1880-ban 20,7%, 1890-ben 19,1%, a század végén már csak 15%. 1880-ban a szlovákok 15 Zsoldos A., 2003. 16 G. Merva M.-Horváth L., 2007. 17 VályiA., 1796-1799. 18 Fényes E., 1851.