A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Veres János: Régészeti adatok egy Hernád-völgyi szkíta kori településobjektum elemzése kapcsán

A vaskori lovak vizsgálata alapján alapvető különbséget tehetünk a szkíta és kelta lovak között, melyek elterjedési határa a kb. Bécs-Velence vonal mentén választható ketté. Mára megállapítható, hogy termetüket ítélve a keleti lovak voltak a nagyobbak, s ez elsősorban jobb nyergelhetöséget tesz lehetővé, míg a kisebbek - az írott forrásokból is ismert - (harci)kocsizásban játszhattak szerepet. Az archaeozoológiai leletek alapján a kelták feltételezhetően nem voltak nagy lótenyésztők, ezért is becsülték beszerzett lovaikat. (A keleti lovak előnyeit mutatja, hogy a vénetek szkíta lovakat importáltak.) Bizonyos mértékig ez a fajta „elkötelezettség" adhatott racionális hátteret a későbbi lovasistennő, Epona kultuszának megjelenéséhez, mely elsősorban termékenységhez köthető, s vélhetően helyi gyökereivel is számolni lehet (BÖKÖNYI 1991, 430—431 ; NAGY 1956, 224; SZABÓ 2005, 99). összefoglalás Hernádvécse 3-as lelőhely S3-as telepépítmény vizsgálata során lehetőségünk nyílt arra, hogy egy rendkívül nagyszámú (min. 160 darab) edénytípust rejtő zárt leletkontextus alapján alkossunk képet a középső vaskor második szakaszának leletanyagáról, a tárgytípusok egymáshoz vetített arányáról, gyakoriságáról. A korongolt-kézzel formált edények arányán, s az egyes tárgytípusok vizsgálatán alapuló eredmények nem mutatnak nagy eltérést, az elsősorban a korszak nagyobb temetőinek elemzésén alapuló régészeti képhez képest. Láthattuk, hogy a leletanyagon belül 29%-ban jelentkező korongolt kerámia aránya ugyanúgy megfelel Északkelet-Magyarország nagy sírszámú temetői alapján kapott eredményeinek (B. HELLEBRANDT 1986-87, 114; PATAY-B. KISS 2001-2002, 126), mint ahogyan a tárgytípusok között nagy számban megfigyelhető hordó alakú edények túlsúlya is (KEMENCZEI 2001, 34). A korongolt kerámia elsősorban a tálak és füles bögrék anyagában jelentkezik, és a kelta hatású anyag is e típusok között a legjelentősebb. A korábbi temetőelemzésekhez képest a települések vizsgálata azzal a rendkívül nagy előnnyel végezhető, hogy nem csupán egy „szakrális szűrőn" már átengedett, válogatott és minden valószínűség szerint hiányos leletegyüttes értelmezésével alkothatunk képet, hanem a profán, hétköznapi világ tárgyi emlékei alapján is. A telepépítmény teljes leletanyagának áttekintése során szembetűnő néhány általános jelenség. Látható, hogy az objektumban minimálisan vannak jelen a fémtárgyak és a nagy mennyiségű kerámia mellett, a leletek nagy részét elsősorban „nőies" tárgyak (gyöngy, orsógombok, gyerekjátékok, amulett[?]) alkotják. A szkíta kori földművelő és állattenyésztő - a látszat szerint leginkább lovakkal foglalkozó - lakosság életmódja, s lakóépületei nem különböznek jelentős mértékben a Kárpát-medence egyéb területeiről ismert késő vaskori háztípusoktól (KEMENCZEI 2001, 19-20; SZABÓ-CZAJLIK 2007, 332). A leletanyaghoz hasonlóan magán az épület alaprajzán (2. kép) is megfigyelhető egyfajta kettősség. A közel négyszögletes kb. 2,5x2,5 méteres, földbe mélyített házrész elsősorban a kelet-magyarországi szkíta kori házak hasonló típusaival párhuzamosítható (lásd. ISTVÁNOVITS 1997, 76; CSEH 2001a, 84-85. 3-5. kép, CZIFRA 2006, 170, 2. kép, 1. 172, 3. kép, 1.). A falak mentén körülfutó padka azonban elsősorban a korai La Téne időszaktól válik gyakorivá a Kárpát-medencé-