A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Janó Ákos: Hagyományok és legendák Sárospatak múltjából

építése már befejeződött. Ez igazolja, hogy faragványaik nem lehettek a falszövetbe eleve beépítettek, hanem ott másodlagos elhelyezésűek voltak. Ennek „kézzelfogható" bizonyítéka, hogy a Vöröstoronynak az 1980-as években kezdődött műemléki helyreállítása során olyan faragott kő ablakkeret került elő a torony déli falából, amelynek egyik, szépen kialakított, de sérült, késő gótikus stílusban faragott síkja befelé fordítva, a másik síkja pedig reneszánsz ízlésben utólag megfaragva, kifelé fordítva díszítette a torony külső képét. Ezt a helyreállítást végző szakemberek azzal magyarázták, hogy az ablakkeretet az akkor már elpusztult hécei udvarházból, a „felső-vár"-ból hozták és mentették át. Hogy annak korábbi helyét nem a torony tőszomszédságában állt „ alsó-vár "-ban képzelték el, annak oka lehet, hogy akkor még nem sejtették, hogy a torony közvetlen szomszédságában állott a Pálócziak itteni ágának rezidenciája, a már szintén elpusztult „alsó-vár", ahonnan a városfalakat építők a kövek egy részét is nyerték, és a külső védelmi rendszer falába (ahol az legközelebb állt a volt kolostorhoz) beépítették. Természetesen sem az egyik, sem a másik feltevés nem volna igazolható, de fenti elképzelésünk közelebb állhat a valósághoz. Perényi Péter 1534-ben a külső várfalak építéséhez kezdett hozzá, ez előtt ő Patakon nem építkezett. Egy 1567-ből származó egri püspökségi feljegyzés arról tudósít, hogy Perényi Péter leromboltatta a dominikánus kolostort, amely in eodem oppido - abban a városban (in Patak) áll, hogy annak köveit felhasználja a vár külső falainak építéséhez. Ha ő építtette volna a Vöröstornyot, akkor a román és gótikus elemeket nem a külső várfalakban, hanem a Vöröstorony falaiban találnánk. Ugyancsak később (de még a 16. században) került mai helyére a torony alsó szintjén lévő két gótikus ajtókeret, amelyeket minden bizonnyal a volt dominikánus kolostor (az alsó-vár) romjaiból (és nem a hécei kúriából) őriztek meg és telepítettek át ide. A városfalak építését a Vízi-kapu egykori évszáma szerint 1541-ben fejezték be. A korábban említett tanulmányom (Ujabb szempontok...) megjelenése után Détshy Mihálynak egyetlen nyomós érve maradt a Vöröstorony 16. századi építésének elmélete mellett. Válaszcikkében (Megjegyzések a pataki várak dolgában, HOMÉvk. XXXVII, 1999. 395-401.) a Vöröstoronnyal kapcsolatban így ír: „Az alsó szintnek... az alaprajza világosan mutatja, hogy a toronynak a városfal csatlakozása melletti lőrései a többi két-, három- és négyágútól eltérően - egyetlen kétágút kivéve - egyágúak és irányuk a csatlakozó városfalak síkját követik. A fal csatlakozási pontjáról tehát a lőréseken egyik oldalon a fal külső, másik oldalon annak belső oldalát tekinthették át, s maga a fal beépült a torony falszövetébe." Détshy abban téved, hogy ez a Vöröstoronyhoz csatlakozó falszakasz azonos lenne a Perényi Péter által az 1530-as években épített, a belső várost körülvevő védelmi övezet falával, illetve annak része lenne. Abban egyetértünk, hogy ez a fal nem épülhetett később, mint a torony, de ez nem kormeghatározó, hanem csak az egyidejűséget igazoló érv lehet. Az északi palotaszárny előtti árok feltárásakor (az 1970-es években) a szabaddá váló falakból a két sarokbástya között öt lőrés került felszínre. Ez a Vöröstorony előtti udvar kerítőfala lehetett, ami a torony felöl annak falába csatlakozott. Ilyen lőréses, gyilokjáróval ellátott kerítőfalakat korabeli váraknál, megerősített kastélyoknál láthatunk. (Ilyen van pl. a pácini kastély hátsó udvarrészén), amely az egykori várépítési gyakorlatnak, szokásoknak megfelelt. Amikor Perényi Péter a belső várost körülvevő erős falakat, bástyákat és sáncokat megépíttette, ezek a lőréses, de védelmi funkciójukat vesztett falak szükségtelenné váltak. Ezeknek a védelmet már nem biztosító falaknak a külső várfalakkal és bástyákkal való egyidejű építésének feltételezése teljesen kizárt. A lőréses kerí-