A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Janó Ákos: Hagyományok és legendák Sárospatak múltjából

1485-től Begány Benedek voltak. Érdekes és figyelemreméltó, hogy a vár meglétére utaló adatok a Pálóczi családnak mindig a város alsó részét birtokló ágához kapcsolódnak. Ez is igazolja, hogy a vár említésekor nem a hécei udvarházra, hanem az alsó részen lévő erősségre kell gondolnunk. 1527-ből arról értesülünk, hogy november 16-án Artándi Pál naszádosai Tokajból három hajóval készültek Patakra támadni. Elhárításukra Pálóczi László „a parton lévő pallaciumhoz" a hécei erősségből őrséget helyezett. Détshy felveti a kérdést: Mi volt ez a pallacium? Válasza, hogy „valószínűleg Pálóczi László unokatestvérének, Istvánnak a XV. századi oklevelekben említett kúriája a mai vár környékén, vagy talán éppen az ehhez tartozó Vöröstorony." Feltételezése még abból az időből származik, amikor a Vöröstorony építését - egyik lehetőségként - a 15. század végére képzelte. Álláspontját későbbi írásaiban már nem tartotta, mivel a torony építését újabb adatok és vélt „bizonyítékok" alapján az 1531-34. évekre helyezte. Korábbi nézete mégis közelebb áll az igazsághoz, mivel azt a pallaciumot valóban a mai vár közelében állott volt dominikánus kolostorból átalakított erősséggel azonosíthatjuk. Ezek után Kuklay Antal a pallaciumot az általa feltételezett egykori királyi kúria, a mai római katolikus plébánia épületében látja. Az épület nagysága vélhetően akkor is meghaladhatta az egyházi hivatal működéséhez szükséges méreteket, de katonaság elszállásolására nem volt alkalmas, sem igénybe vehető. Az épület mai méreteire történt bővítés valószínűleg akkor történt, amikor Báthory Zsófia itt helyezte el a Patakra telepített jezsuita atyákat. Ettől kezdve az épület köznyelvi megjelölése a jezsuita rendház volt. De az újabb kutatások eredményei és a történeti adatok kritikai elemzése dacára sem lehetett már a korábban feltételezett királyi kúria és Szent Erzsébet születéshelyének elméletét ismét más helyszínre „áthelyezni". A Pálóczi Imre halála utáni birtokviták során István örökösei, Antal és Mihály, megkapták Újhely várát, Újhely mezővárost és Borsi falut, valamint ezek tartozékainak fele részét, de az örökségbe nem számították bele az akkori pataki „Alsó-várat", mivel azok már előbb is a Pálóczi testvérek (István és Mihály) birtokában voltak. A még középkori jellegű lakótorony az akkori védelmi szempontoknak és kívánalmaknak megfelelő formában épült fel, mintegy 50 évvel megelőzve a Perényi Péter építkezéseit. Perényi Péter sárospataki építkezését illetően lényegében egyetérthetünk Dercsényi Dezső és G erő László véleményével, amely szerint Perényi várépítésének kezdetét az ő Kassa városhoz írott levele alapján 1534-re tehetjük. Az építkezések kétirányúak voltak: részint a várost falakkal és árkokkal vette körül, azok sarkait olaszbástyákkal erősíttette, részint a „belső várat" (a lakótornyot) díszítette és palotát emelt mellé. A kétirányú építési tevékenység párhuzamosan, vagy szorosan egymást követően folyt, s azt egy építési folyamatnak tekinthetjük. A Ferdinánd és János királyok közötti béketárgyalásokat 1537-ben Sárospatakon, minden bizonnyal az 1528as háborúskodás folytán megrongálódott, de most helyreállított (és nem a most felépült) várban folytatták. A Vöröstoronynak a megrongálódott késő gótikus ajtó- és ablakkereteit Perényi az 1530-as évek második felében a falakból kiemelve, reneszánsz ízlésű újakra cserélte. Egyébként Détshy megállapítása szerint (Adalékok Perényi Péter sárospataki várépítésének és mestereinek kérdéséhez) Perényi kőfaragói, akik a faragványok művészi kivitelezői lehettek (Bonifazius Wolgemueth a Vöröstorony reneszánsz „átalakításán" mint tervező és kivitelező dolgozott, vagy Laurencius kőművesmester és 12 segédje) csak 1537-től kezdve tűntek fel Patakon, amikor az utóbbi vélekedések szerint a Vöröstorony