A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

Kordos László-Szolyák Péter: A hámori Herman Ottó-barlang pleisztocén gerinces maradványai és a „középső felső-pleisztocén" faunája a Kárpát-medencében

A HÁMORI HERMAN OTTÓ-BARLANG PLEISZTOCÉN GERINCES MARADVÁNYAI ÉS A „KÖZÉPSŐ FELSŐPLEISZTOCÉN" FAUNÁJA A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN KORDOS LÁSZLÓ-SZOLYÁK PÉTER /. Előzmények (Kordos László) A Herman Ottó-barlang - korábbi nevén Puskaporosi-barlang - 1915. évi ásatását követően (Kadic, 1915, 1916a; Bella, 1916; Éhik, 1916), a szegényes gerinces faunát tartalmazó többször átértékelt üledékek, valamint azok kulcsfontosságú régészeti maradványai szükségessé tették a csaknem teljesen kiásott, idegenforgalmi célokra kiépített, majd részben vízzel elöntött barlang leleteinek újravizsgálatát, és rétegtisztázó újraásatását (Ringer et al, 2006). A Herman Ottó-barlang, amely az Alsó- és Felsőhámor közötti Puskaporos-szorosban, a Szinva-patak szintjén nyílik, két később összekapcsolódó bejárattal rendelkezik. A felső, korábban teljesen kiásott bejárati rész az ún. Herman Ottó-kőfülke. A jelenleg vízzel borított alsó bejárat a „Főbarlang" (Kadic, 1916a; Éhik, 1916), melyet napjainkban Herman Ottó-barlang néven tartanak számon. A felső bejárat üledékes kitöltése egy felső „alluviális", és egy alatta elhelyezkedő „diluviális" rétegcsoportot tartalmazott. Utóbbi „sárga mészkőtörmelékes agyagjából" Éhik (1916) fajokban gazdag, „solutréen kőiparral" együtt előforduló „dilúviumi" gerinces fauna listáját és értékelését közölte. Az alsó bejárattal nyíló „Főbarlang" csaknem teljesen kiásott 2-3 m vastagságú üledékkitöltésében Kadic (1916a) összesen 17 réteget különböztetett meg, amelyek közül alulról fölfelé számozva az 1-6. pleisztocén, a fölöttük lévő 7-17. számú rétegek pedig holocén korúak. Kadic (1916a) közlése alapján a 2. számú sárga mészkőtörmelékes agyag Éhik határozása szerint a következő emlősök maradványait tartalmazta: Ursus spelaeus, Canis lupus, Hyaena crocuta spelaea, Castor fiber, Cervus elaphus, Alces machlis, Megaceros giganteus, Caprella rupicapra. A 3. számú sárga mészkőbreccia Alopex vulpes és Alces machlis maradványait tartalmazta. Az 5. számú sárga agyagból Megaceros giganteus több összefüggő csontvázmaradványa került elő. A paleolit leleteket a 2., sárga mészkőtörmelékes agyagból (700 db), valamint a 3. és az 5. rétegből ásták ki. Kadic (1916a) és Éhik (1916) ugyan egyaránt egyértelművé teszik, hogy a „Felsö-bejárat" és a „Főbarlang" diluviális korú sárga mészkőtörmelékes, mészkőbrecciás rétegei között nincs rétegtani összefüggés, gerinces faunájukat ugyanazon tanulmányban hol azonosnak, hol pedig kismértékben eltérőnek tekintik. Ezek az egykori ásatások, fauna-feldolgozások és értékelések ugyan megfeleltek a kor feltételeinek, de mai szemmel csak annyit mondanak, hogy a Herman Ottó-barlang mindkét részében feltárt, alapvetően sárga színű mészkőtörmelékes üledékek a felső-pleisztocénben, viszonylag szűk időintervallumban rakódtak le. A régi ásatásból, a Kadic-féle 2. rétegből előkerült barlangi medve csontokon (MÁFI V.14610.1-2.; V. 14613) újabban végzett C-14 (AMS) kormeghatározások 35-36 ezer évvel ezelőtti adatokat szolgáltattak (Ringer et al., 2006).