A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

SZABADFALVI JÓZSEF EMLÉKÜLÉS - Sümegi György: Zsögödi Nagy Imre magyarországi vándorkiállítása

hogy Nagybányán. Akvarellt Zsögödi Nagy Imre nem a Kolozsvári Magyar Művészeti Intézetben, hanem már jogutódjában, a Jon Andreescu Főiskolán tanított. Tanulmányútjai sorában a Germania megnevezés sem helyes Németország helyett. És hát még egy sarkalatos tétel, amit jelezni kell. A Nagy Imre-irodalomban Szabó Andrásnál jelenik meg az életmű, a teljes oeuvre meghatározójaként a pálya elején még csak a „rejtett fénybőség", majd a „Bö fény - bőfény -, televilágítás" életműre kiterjedő meghatározó, jellegadó tételezése. Ám a „Képein a fényversengés következtében jött létre a szín színteremtése" mondat-üresjárat sem a bemutatotthoz, sem a szerzőhöz nem méltó. Talán valami kényszerű gyorsaság, sebbel-lobbal történt szűk határidős előkészület mentheti csak A mi Nagy Imrénk kötet idézett és még tovább szemelgethető pontatlanságait, amelyek a kissé erőltetetten magyarázkodó bővített képaláírásokba is beszüremkedtek. Megemlítendő, hogy Zsögödi Nagy Imre testvérének őáltala nevelt lánya, Kuruczné György Zsuzsanna a festőről is sokat mondó, őt emberi közelségbe hozó visszaemlékezés-kötete (Amikor Csíkba' megszülettem. Hargita Kiadó, Csíkszereda, 2006.) hiányzik a tárlat kiadványai kínálatából. A jó szándék és a nemes cél nyilvánvaló mind a kölcsönzők, mind a befogadók részéről. Zsögödi Nagy Imre művészetét a lehető legteljesebb körűen megmutatni a testvérvárosi/magyarországi közönségnek, művészetszeretőknek. S erre elsődlegesen alkalmas a Csíki Székely Múzeum, hiszen az alkotó még életében, hagyatékolás révén tette alkalmassá. Látnunk kell azt is, hogy képzőművészeti programok megvalósításában Csíkszereda máris a kezdeményezést magához ragadó, legfontosabb várossá vált. A 2006-os Munkácsy-kiállítás sikere után támogatta egy Nagy István könyv és konferencia megvalósulását, most A mi Nagy Imrénk könyv kiadását és a Zsögödi Nagy Imréről készülő filmet. Legfrissebben pedig a Nagybányai Művésztelep nagy, erdélyi bemutatóját szervezik. Ez annál is inkább fontos, mert a Nagybányai Művésztelep 100. évfordulóján, 1996-ban a két szomszédos szocialista ország közti politikai bizalmatlanság légkörében még műtárgyakat sem lehetett kölcsönözni a Magyar Nemzeti Galéria centenáriumi tárlatára. Mostanában már, együtt az Európai Unióban, a globalizálódó világban az is bekövetkezett, hogy a Szépművészeti Múzeum első világháború előtti letétjéből Marosvásárhelyen, a Bernády Képtárba került és Magyarországnak vissza nem szolgáltatott nagy értékű festmények szentendrei kiállításon szerepeltek. Mindezekből talán jól látszik, hogy a múzeumok közti kiállításcserék új együttműködéseket teremtenek és talán új nézőket, új befogadókat a marosvásárhelyi és csíkszeredai kollekcióknak Magyarországon, Munkácsynak és a nagybányaiaknak - és remélhetőleg továbbiaknak Csíkszeredában, Erdély más városaiban. „Csak pontosan, szépen".

1 1 A szöveg rövidített változata - kitűnő reprodukciók kíséretében - megjelent: Életünk, 2008/4. 60-65.