A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

INTERETNIKUS KAPCSOLATOK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON - Hazag Ádám: Cigányösszeírások statisztikai elemzése az északkelet-magyarországi régióban

szabad mozgásukat kihasználva vándoroltak tovább, egyre-másra menleveleikre hivatkoznak, melyekből egyre több kerül elő, a források bizonysága szerint ezek nagy része már hamisított másolat. Meg kell jegyezni, hogy mind a magyarországi, mind a nyugati forrásokban a cigányság megjelenésével kapcsolatosan kezdetben nem találunk negatív beszámolókat. Az érintett országok kezdetben jóindulattal és segítőkészen fordulnak feléjük,

6 több város forrásaiban jelenik meg olyan bejegyzés, hogy élelemmel, pénzzel, ideiglenes pihenőhelyek biztosításával járulnak hozzá ahhoz, hogy a cigányság, mint menleveleik is bizonyítják, zarándoki kötelességüket teljesíthessék. Azonban hamar nyilvánvalóvá vált, hogy egyes cigánycsoportok, másolják, illetve hamisítják a menleveleket, és egyre elszaporodó tolvajlásaik és csalásaik miatt a 15. század közepétől először elutasítóan, majd rendkívül agresszívan lépnek fel velük szemben. Ebben az időszakban Magyarországról mint célországról nem beszélhetünk, egyértelműnek tűnik, hogy ekkor még csak mintegy átmeneti pihenőhelyként szolgál az ország, mely lehetőséget nyújt, hogy a kisebb-nagyobb cigány közösségek nyugati országokban telepedjenek le. Ez természetesen nem zárja ki azt, hogy egyes csoportjaik nem telepedhettek meg hazánkban, ám ezen időszakban nemhogy negatív, hanem sokszor igencsak pozitív kicsengésű beszámolók maradtak fenn róluk. 1455-ben Hunyadi János engedélyével Barcsay Péter és Barcsay Tamás cigányokat telepít le karachi birtokán, melyet 1501-ben II. Ulászló király is megerősít. Mátyás király 1476-ban, majd 1487-ben ad ki privilégiumlevelet a sebesszéki cigányok részére, mindkét esetben a szebeni erődítésnél való munkálataikért és védelmében való esetleges részvételükért.

7 II. Ulászló 1496-ban menlevéllel látja el Bolgár Tamás cigányvajdát és csapatát, akik a pécsi püspök számára készítettek puskagolyókat és egyéb hadi szerszámokat.

8 Több forrás árulkodik arról is, hogy a cigányok sokszor vállaltak el olyan szolgálatot, melyek a népesség körében negatív felhanggal bírtak, ilyen volt a hóhér vagy a sintér foglalkozás, mely utóbbi felelt az elhullott állatok eltakarításáért és a település tisztán tartásáért is. Dózsa György megkínzását és halálát is cigány hóhérok munkájaként említik meg a feljegyzések,

9 ezzel mintegy felmentve a nem cigány lakosságot a későbbiekben hőssé vált népvezér halálában való részvétel alól. A nyugat-európai országoktól eltérően Magyarországon ebben a korszakban nem lépnek fel központilag a cigánysággal szemben, ennek több oka is lehetett. A 15-16. század fordulóján, a cigányság elterjedésével egy időben a nyugat-európai államok gazdasága hírtelen fellendülést mutatott, ezzel párhuzamosan megkezdődött a centralizált hatalom kiépítése. A polgárosodó társadalom nem tűrte meg az állandóan vándorló cigányság sajátos, életmódról és magántulajdonról való elképzeléseit. Intézkedéseikkel, ha megszüntetni nem is tudták a problémát, számukat sikerült annyira szabályozni,

10 hogy a későbbiekben már nem jelentett kordában tartásuk annyi erőfeszítést, mint Közép- és Kelet-Európában. Magyarországon azonban a fenti folyamatok még várattak magukra, illetve a cigányság és a társadalom többi része között nem volt olyan nagy a szakadék, mint a nyugat-európai államok esetében. 6 Magyarország ahol menlevelet is szereznek. 7 Hegedűs S., 2000. 6-7. 8 Hegedűs S., 2000. 7. 9 Hegedűs S., 2000. 8. 10 Kitoloncolással, illetve azzal, hogy nem engedték belépni őket az országba.