A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

INTERETNIKUS KAPCSOLATOK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON - Tóth Arnold: Az utolsó óra után - a görömbölyi ruszin folklór

rosítását szolgáló első rendelkezés, az 1879: XVIII. törvény a magyar nyelv kötelező oktatásáról ekkor még meg sem született. Úgy tűnik, az iskola - élve a törvény adta szabad lehetőségekkel - a meglévő állapotokhoz, a kétnyelvűséghez igazította oktatási programját. „Fali olvasótábla van 14 nyomtatott és 12 írott magyarul, 16 nyomtatott és 8 írott ruszinul [...] A tanító kezében 8 könyv van, két ruszinul, hat magyarul, melyekből a tanító részint kifejtve, részint a táblára írva oktat." Az iskolában oktatott tíz tantárgy közül egy a ruszin olvasás, amelyet falitáblák segítségével tanítanak. Az iskolából kikerült tanulók közül (30 fő) magyarul jól tud olvasni 16, és írni 14. Ruszinul jól tud olvasni 16, és írni egyik sem. Magyarul és ruszinul jól tud olvasni 16, olvasni és írni egyik sem.

27 A legtöbb elégtelen osztályzat az 1876/77-es tanévben ruszin olvasásból született. Ezek az adatok azt mutatják, hogy az 1870-es évekre a görömbölyi ruszinok az asszimilációs folyamatban a kétnyelvűség állapotába jutottak, a magyar nyelv használatának egyre erősödő tendenciáival. 1806-ban még tisztán ruszinul folyik a prédikáció. 1829-ben már kétnyelvű a falu, de jobbára a tót nyelv járja. 1851-ben is a tót nyelv iránt van nagyobb hajlandóságuk. 1877-ben az egyházban már erősödik a magyar használata, pedig az iskolában van ruszin nyelvű oktatás. Jellemző, hogy a ruszin nyelvű olvasás még csak megy valahogy, de az írásbeliség már kiveszőfélben van az akkori legifjabb generációnál. Az 1877-es év végzős tanulóinak generációja már a huszadik század első évtizedeiben élte felnőtt- és időskorát. Fordulópontot jelentett az 1913-as esztendő, amikor Hucskó János esperes-paróchus halálával megszűnt az egyházi szláv liturgia Görömbölyön. Utóda, Orosz József vezette be a szertartások tisztán magyar nyelvű végzését.

28 Erre az időszakra nézve már visszaemlékezések is vannak az asszimiláció tekintetében. „A század első évtizedeiben az iskolai anyakönyvekben olvasható olyan bejegyzés, hogy anyanyelve tót. Az én nagyszüleim is ritkán beszéltek magyarul, inkább csak tótul."

29 A nagyszülök-szülők-gyerekek generációs felosztása jellegzetesen visszatérő eleme a nyelvhasználatra történő visszaemlékezéseknek. Úgy tűnik, ennek mentén kell kialakítanunk a nyelvváltásnak azt a modelljét, amelyet egyébként más etnikai csoportok (pl. a moldvai csángó magyarok) kapcsán már többszörösen leírt és dokumentált a néprajztudomány és a nyelvészet.

30 Ezt a hármasságot szépen fogalmazza meg a következő visszaemlékezés: „A mai idős generáció tagjai, az 1910 és 1920 körül születettek még tudtak tótul beszélni. Az 1930-as években születettek már nem tudnak olyan jól, de megértenek még mindent. Ez a generáció a nagymamával még tótul beszélt, de gyerekeivel már jobbára magyarul."

31 Ugyanezt a generációs folyamatot jeleníti meg más szavakkal Szúnyog Tiborné: „1951-ben születtem, én már csak megértettem mindent, de beszélni nem tudok olyan jól. Amikor gimnáziumba kerültem, az orosz nyelv tanulása nem jelentett nagy gondot, még a főiskolán is abból éltem. így van ez minden görömbölyi gyermekkel. Azért jók oroszból, mert hallják a nagyszülőktől a tót szót."

32 Egy másik 27 Canonica Visitatio a görömbölyi plébániacgyházban... 1877. Latinból fordította Gyulai Éva a miskolc-görömbölyi görög katolikus egyház irattárában lévő eredeti alapján. Herman Ottó Múzeum Néprajzi Adattára, Szabadfalvi4iagyaték. 28 Szúnyog Szilvia: Vallási ünnepek, az ünnepekhez kapcsolódó szokások lakóhelyemen, Görömbölyön. Herman Ottó Múzeum Néprajzi Adattár HOM NA 6355. 9. 29 Adatközlő: Szúnyog Tiborné, sz. 1951. Idézi Szabadfalvi J., 1999. 34. 30 Az identitás és asszimiláció kérdéséhez lásd Pávai /., 2005. 9-97. és Halász P, 2002. 157-160. 31 Adatközlő: Bodnár Mihályné, sz. 1916. Idézi Szabadfalvi J., 1999. 35. 32 Adatközlő: Szúnyog Tiborné, sz. 1951. Idézi Szabadfalvi J., 1999.34.