A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

INTERETNIKUS KAPCSOLATOK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON - Császári Éva: A szlovák nyelv elhalása és a kulturális elemek kiveszése Bükkszentkereszten

A SZLOVÁK NYELV ELHALÁSA ÉS A KULTURÁLIS ELEMEK KIVESZÉSE BÜKKSZENTKERESZTEN CSÁSZÁRI ÉVA A magyarországi szlovák nyelvszigetek külön típusát alkotják az üveghuták körül kialakult ipari települések. Bükkszentkereszt (Újhuta) 1755-ben, a szlovákok harmadik betelepedési hullámában alakult meg. A település lakossága a 19. század végéig szüntelenül mozgásban volt, cserélődött. Újhuta teljes földterülete kincstári tulajdonban volt, lakói házas zsellérek voltak. Az újhutai lakók nevét az egyházi matrikák és az uradalmi összeírások őrizték meg. A demográfiai ingadozások a 20. század elejére befejeződtek: 1918 után megszűnt a felvidéki erdei munkások áttelepítése. A legnagyobb létszámcsökkenést a II. világháborúban elszenvedett veszteségek és az 1947-ben megvalósított lakosságcsere okozták. A település 1828-ra erősen elszlovákosodott, majd az 183l-es kolerajárványt követően új betelepítésre került sor. 1918-ig 11 felvidéki vármegyéből érkeztek telepesek Újhutára, ezáltal a község lakói nyelvükben és kultúrájukban a Felső Magyarország sokszínűségét hozták magukkal. A telepesek különböző nyelvjárású, ám hasonló földrajzi adottságú területekről érkeztek. Bükkszentkereszt történetével, hagyományos mesterségeivel, kalendáris szokásaival, hiedelemvilágával, táplálkozási szokásaival és jelenével részletesen foglalkozik a Száz magyar falu könyvesháza sorozatban 2000-ben megjelent Bükkszentkereszt könyv és a 2001-ben kiadott Bükkszentkereszt monográfia is. Az újhutai nyelvjárás sosem volt egységes, keveredtek benne a különböző szlovák nyelvjárási elemek, és mivel az 1. betelepedési hullám előtt még nem létezett a Stúr által kodifikált szlovák irodalmi nyelv, tankönyvekkel sem rendelkezhettek. A lakosság kétnyelvűségének kialakulásában nagy szerepet játszott az egyház, az iskola és a hivatali ügyintézés is. Ez a nyelvi dualitás egészen all. világháború végéig tartott. Az anyanyelvi etnikumból kiszakadt nemzetiség viszonylag gyorsan alkalmazkodott a gazdasági és nyelvi körülményekhez. A bükki katolikus szlovákok nem rendelkeztek szlovák közintézményekkel, iskolákkal, az anyanyelvet közvetítő polgári intézményekkel és nem jutottak el hozzájuk a szlovák nemzeti, polgári és kulturális mozgalom eredményei, célkitűzései sem, ezért nem is azonosulhattak azokkal. Az iskola, a magyar nyelv és kultúra terjesztőjeként, tiltotta és büntette a szlovák nyelv használatát, és ezzel olyan érzelmi hatást ért el, amely megváltoztatta, megbontotta a nyelvi értékrendet. A magyarországi szlovák nyelvszigetek fejlődési tendenciájába radikálisan avatkozott bele a csehszlovák-magyar lakosságcsere, amelynek során 73 000 szlovák települt át Csehszlovákiába: Bükkszentkeresztrö\ több mint 600 fő választotta új hazájául Csehszlovákiát. A lakosságcsere nagymértékben kihatott az én családomra is: anyai nagymamámnak a szülei és öt testvére, anyai nagyapámnak egy húga települt át Csehszlovákiába a jobb élet reményében. A magyarországi szlovákoknak szembe kellett nézniük a nyelvi-etnikai hovatartozásukkal, és a lakosságcsere okozta lelki megrázkódtatás jelentős mértékben hozzájárult az etnikai származás vállalásának megrendüléséhez. Ezt a megrendülést tapasztaltam a 2000-ben végzett népszámlálás során is, amikor a legidősebb