A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

INTERETNIKUS KAPCSOLATOK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON - Bődi Erzsébet: A néprajzi kutatások hatása a Derenkről kitelepített lengyelek identitására

2007-től pedig egy háromtonnás vörösgránit tömb lengyel és magyar nyelvű felirattal hirdeti a következőket: Az egykori lengyel falu, Derenk emlékére állította a Budapesti Lengyel Nagykövetség, az Elpusztult Magyar Falvakért Egyesülés és az Országos Lengyel Önkormányzat 2007 1992-től a derenki romfalu helyén pár év kivételével minden évben július hó második felében derenki búcsút tartanak. Először csak a Derenkről kitelepítetteknek szervezték meg a zarándokutat, a közös misézést, hogy a különböző falvakban lakók egyházi szertartás hangulatában találkozzanak, majd látogassák meg őseik sírjait, gazzal benőtt egykori lakóházuk nyomait. A derenki búcsú évről évre népszerűbb lett. Ma már az egész magyarországi lengyelség szakrális találkozóhelyévé vált. Rajtuk kívül Lengyelországból is kezdték hívogatni a vendégeket. A találkozó helye egy lakatlan fennsík, ahol az emlékeztető objektumokon kívül a búcsú alkalmával történik valamilyen lényeges előrelépés az érintett emberek identitásának tartalmi gazdagodására. Derenk romfalut hivatalosan itt nyilvánították történelmi emlékhellyé. Bejelentették a további sorsát, miszerint a Leader Plus európai pályázaton nyert anyagi elismeréssel a közeljövőben lehetővé válik az egykori iskola romos épületének felújítása. Az épületben kiállításokat akarnak rendezni a derenki múlt és a kitelepítés óta történtekről. Célul tűzték ki a gondozatlan temető helyreállítását. Valahogyan szeretnék megjelölni a falu egykori utcáit, a valamikori portákat az utolsó gazdák nevével. A pályázat segítségével szeretnék elérni, hogy az emlékhely (turistaforgalom révén) az év minden szakaszában látogatható legyen. Ennek a tervnek hátterében komoly intézményi szervezetek állnak: a helyi, megyei és országos lengyel kisebbségi önkormányzatok valamint a Budapesten található Magyarországi Lengyelség Múzeuma és Levéltára. A magyar szervek, intézmények fogadókészségét is élvezik. A derenki búcsún ismerhették meg az Emőd-Istvánmajorban nemrégiben alakult hagyományőrző együttest, a már említett Polska Drenka (Lengyel Drenka) vagy Dalsza Drenka (Távoldrenka). Szereplésük által a közkultúrába is bekerült Derenk neve, és sokan hallhatták a derenki dallamokat. A 12. derenki búcsú alkalmával találkoztak első alkalommal a magyarországi és lengyelországi azonos családnevű: Bubenkó, Gogola (magyarul Gogolya), Remiasz (magyarul Rémiás) leszármazottak. A találkozót Janusz Kamocki krakkói muzeológus-etnológus és Jadwiga Plucihska kutatómunkája előzte meg. Ez a találkozó olyan rendkívüli élményü és hatású eredménnyel járt, hogy hamarosan következett a lengyelországi ősi hely felkeresése. Mint minden búcsú, így a derenki búcsú is elsősorban egyházi ünnep, ahová lelket üdvözítő szavakért és érzelmeket erősítő eseményért zarándokolnak el az érintettek. Derenken a kápolna előtt, a fakoronák árnyékában állítják fel az ideiglenes oltárt. A szentmisét magyar papok celebrálják. Mellettük részt vesz a budapesti Lengyel Templom plébánosa az általa meghívott lengyel atyával. Érdemes visszagondolni a derenki búcsún elhangzott szavakra, amelyek egyetemes értelművé emelik fel Derenk különös sorsát. Az alábbiakban Leszek Krzyza Budapesten szolgáló plébános 2003-ban lengyelül elhangzott szavait közlöm magyarul: „... Vannak olyan helyek és olyan pillanatok, amelyek