A Herman Ottó Múzeum évkönyve 47. (2008)

INTERETNIKUS KAPCSOLATOK ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGON - Bodnár Mónika: Torna megye görög katolikus falvainak néprajzi képéhez

függésbe, mintsem a nemzetiségi hovatartozással. Ilyenek az egyházzal összefüggő jeles napi szokások, valamint a táplálkozás, különösen az ünnepi táplálkozás egyes elemei.

47 Horváti lakói ma magyaroknak vallják magukat. Erre a helyszíni gyűjtéseken túl a népszámlálási statisztikák adatai is bizonyságul szolgálnak.

48 A falu parókusa a közelmúltig Gocsik József volt, aki ugyanakkor Hacsaván is szolgált. Egy-két éve Mondok István látja el aparókusi feladatokat, aki családjával együtt helyben, a felújított parókián él. Horváti mai helyzetét elemezve megállapítható, hogy a falu szinte teljesen elöregedett. Óvoda, iskola nincs a faluban, a gyerekek a 2-3 km-re fekvő Tornaújfaluba utaznak autóbusszal. Kevés a gyerek, hiszen a lakosság túlnyomó többsége nyugdíjas korú. A fiatalok Tornaújfaluba, Tornára, Szepsibe költöztek, elvétve akad egy-kettő, aki a faluban marad. Tornabarakony az előző két településtől néhány km-re, szintén Tornától délnyugati irányba, a megye déli-délkeleti csücskében fekszik, de már Magyarország területén. Az e településre vonatkozó adatok nem kevésbé ellentmondásosak, mint az előző két esetben. Sárközy szerint a falut 1678-ban teljesen elpusztultként írták össze. Lakosai 1696 körül hozzáláttak az újjáépítéshez, és földesura, Gyulay Ferenc kérelme alapján öt, 1702-ben további öt, majd 1715-ben újabb hat év adómentességet kapott, ezért szerepelt az 1720-as összeírásban is jobbágynépesség nélküli curialis faluként. Az ő adatai szerint Barakonyra 1732 után érkeztek újabb telepesek.

49 Ezt megerősíteni látszik Bél Mátyás is, aki a következőket írja a faluról: Amidőn a vármegye dolgai rendben voltak, magyarok lakták. Ezek a legutóbbi idők veszedelme által elűzetvén, a sokáig pusztán állott helységet gróf Gyulay - akinek örökös birtoka - népesítette be újra nemrégiben a ruténok egy telepének ideköltöztetésével.

50 Másik helyen szintén Bél: Sok-sok elmúlt esztendőktől fogva magyar lakosaitól megfosztván, puszta volt, míg a legutóbbi években újra be nem népesült, miután Gyulay Ferenc ezredes úrnak, mint örökös földesurának az engedményéből orosz nemzetből való telepesek költöztek valahonnét ide.

5] Bél Mátyás írásának fordítója, Tóth Péter valószínűsíti, hogy a mű 1735 végéig elkészült,

52 s ha ez tényleg így van, akkor Bél vagy adatszolgáltatója a kortárs emlékezése szerint ír a telepítésről. Sárközy Sebestyén adata (1732 után) és Bél Mátyás adata kiegészítik és megerősítik egymást. Ebbe a sorba viszont nem illeszkedik a vármegye-monográfiában, valamint a Hajdúdorogi egyházmegye sematizmusában olvasható adat, mely szerint Barakony a felső-borsodi esperesi kerülethez tartozó Abaúj-Tornamegye határában fekvő görög kath. község, melynek egyházközsége 1648-ban már létezett.

53 A 19. század közepén Fényes Elek orosz faluként említi 123 római katolikus, 254 görög katolikus és 8 zsidó lakossal.

54 A 19 század végén 261 lakost említ a vármegye-monográfia, kiknek tizedrésze tót, a többi magyar.

55 1939-ben 47 Ezzel kapcsolatosan lásd Bodnár M, 1993a.; Bodnár M., 1993b.; Bodnár M, 1994. 48 Az 1993. évi nemzetiségi statisztikai felmérés szerint a 116 lakosból 109 vallotta magát magyarnak. Bodnár M., 2002.41. 49 Sárközy S., 2006. 20. 50 BélM., 2002. 90. 51 BélM., 2002. 101. 52 Tóth P., 2002. 54. 53 Borovszky S.-Sziklay J., szerk., 1896. 148.; Hajdúdorog egyházmegye schematizmusára hivatkozik Viszóczkyi, 1997. 810. 54 Fényes E., 1851. 1. kötet. 89. 55 Borovszky S.-Sziklay J., szerk., 1896. 307. Nem egyedülálló, hogy a ruszint (is) tótnak titulálják.